2016. november 24.

NapiAndi#9

Oviban:
Andi néni,  te csúnya vagy szemüveg nélkül!

Ugye klassz,  hogy őszinteségre nevelünk? :-) B-)
Igaz,  finomítani még szükséges,  és  a dolgok fontossági sorrendjére is sort kellene kerítenünk, de az mindenképpen megnyugtató hír,  így estére,  hogy szemüveggel szép vagyok. <3:-*

2016. november 20.

Karen White: Köztes idő



Elolvastam a Köztes időt,  még a múlt héten,  de könyvről írni azon túl, hogy érdekesebb, hosszabb időt vesz igénybe.  Ez nincs.  Nincs kedv,  nincs idő,  beteg vagyok. 
Mégis azt gondoltam,  hogy néhány gondolatot megosztok,  s inkább a fülszöveget is bemásolom.


„Élünk ​​és szeretünk. Lehetőséget kapunk arra, hogy ajtókat nyissunk ki vagy csukjunk be. Ez minden, amink van, és ez elég is.”

2016. november 15.

Bunkerrajzoló- siralom a nézőtéren. Na jó, én sírtam a fájdalmaktól.

A Bunkerrajzoló

7,40
5 percet szánok erre a bejegyzésre, remélem belefér. Gondolkodtam, hogy írjak-e az esti Bunkerrajzoló előadásról, aztán most reggel azt olvastam, hogy óriás siker volt. Ahhoz a közösségi oldalas íráshoz nem szeretnék hozzászólni, mert darabokra szed szét engem a jó magyar nép, csak mantrázzák, hogy "szeretünk Marci!". Én is szeretem és várom a következő koncertet, de ebből az előadásból csak 5 szám tetszett, a bennük lévő tartalom és tánckoreográfia miatt. Nem hiszek, Nekem senkim sincsen, Tudom milyen, Hold, Goa. Na jó, lenne még egy, de mindegy. Konkrétan az elsőnél majdnem sírtam, hogy szegény Marci........., most láthatom is, hogy mennyire rossz gyerekkora volt, aztán egy bohózat kezdődött, magamat láttam a színpadon 12 évesként, amikor az osztállyal előadtuk A pofon c. darabot.
Ekkor még gondolkodtam, hogy most mi is ez? A második felvonás eleje nagyon jól indult, reménykedtem, majd egy zuhanórepülés vette kezdetét, és simán kimentem volna, ha nem a sor közepén ülünk.
A legjobbak a Marcit játszó 3 színész volt, egyébként hamis, szörnyű, idegesítő jelenetek, színészi játéktól mentes darab. Ha már színház.... a fel-felbukkanó nagymama pedig rémesen nézett ki, és rémesen idegesített............. áh, eltelt 7 perc, inkább nem folytatom.
Miközben folytattam, telefonáltam, kávét főztem, és elgondolkodtam azon,vajon mi kell egy jó darabhoz? Mennyi összetevőből áll össze egy ilyen? Bírom a kortárs darabokat, ez nem számít. Szeretem a táncot,ez is oké. A VF a kedvencem, szóval ez is pipa. Ebben a korban nőttem fel, értem a dörgést, a történelmet. Globálisan volt borzasztó, sokan nem látják a fától (Likó Marci) az erdőt.
4ezer felett volt a jegy, 4400 áhhhhh.
Csalódott vagyok.
S igazán azt nem értem, hogyan tetszhetett ennyi embernek, akik istenítik a darabot? sőt,egy utolsó mondat:mögöttünk egy nő felállt a végén lévő ovációnál, majd visszaült és megállapította, hogy ezek közül az emberek közül senki nem jár színházba, hogy nem áll fel. 
Nos, én járok, az elmúlt időszak legrosszabb előadását láttam tegnap.............nehogy már rosszul érezzem magam. :(

Egyébként pedig egyik oldalamon sem tapasztaltam kitörő ovációt a tapsrendnél.

Vagy nem értettem.......... de a színészek akkor is csapnivalóak voltak.

Update: nem a mondandót nem értettem,  hanem a skizofrénia és az elmegyógyintézet köré való építést,  rendezést.  Azért ezt nem sugallja a könyv,  LM VF stb. Ez erős. 

2016. november 5.

A kisherceg és én

Ezer éve olvastam. Vagy ezer éve nem olvastam. (így vagyok Micimackóékkal is.)
Nem olvastam,  ezért elolvastam a héten,  azt hiszem november  elsején. Amikor mindenki emlékezik,  emlékezni próbál. Hanna kérdezte,  hogy ilyenkor a temetőben,  ezekben a napokon miket futtatok át a fejemen, a kellemes emlékeket!?  Na igen. Mindenfélét.
Az is eszembe jutott,  hogy a gyerekeim olyan sírok mellett  emlékeznek,  olyan személyekre,  akikre nem is emlékeznek. Ami tulajdonképpen öröm nekik,  mert nem bánatosak.  Akkor a szokás miatt jönnek velünk? 
Szóval elolvastam kis herceg történetét, aki megtanít minket a tisztaságra, a hitre, a józanságra,  a játékra,  a csodák meglátására,  s arra, hogy nem mindenkinek kell megfelelnem,  nem mindenkit kell elfogadni. És a legfontosabb: nem mindenkit szükséges megértenem.
A lényeget értsem meg: higgyek magamnak,  adjak időt magamnak,  és legyek engedékenyebb mindenkivel,  mindennel kapcsolatban. Ne adjak teret az ítélkezésnek,  sem magamtól,  sem magammal szemben.
Lehet,  hogy kicsit elvonatkoztattam,  de ezt éreztem. S jó volt ezt érezni kedd reggel.
Új fordításban olvastam,  picit újabb a nyelvezete,  bár engem a régi sem zavart soha.  Ellenben az nagyon furcsa volt,  hogy az ismert idézeteket pl. a megszelídítésről,  vagy a szívről.. az teljesen más volt.  S ez rossz volt.  Klisé,  nem klisé,  közhely- nem közhely?- nem tudom,  de ezek ismerete olyan megnyugtató.
S nézzétek a csillagokat,  s gondoljatok a kis hercegre,  vagy valaki másra,  mert "aki hagyja,  hogy megszelídítsék,  az a sírás kockázatát  is vállalja vele."
Rejtély : vajon engem sikerül tökéletesen megszelídíteni? Egyszer...

2016. november 1.

Gary Chapman- Arlene Pellicane: Netfüggő gyerekek


Régóta tartozom ezzel a könyvbejegyzéssel, sokáig halogattam, mert hogy is lehet kompetens erről a könyvről írni, ha az én gyerekeim is szeretnek lógni a neten, vagy annak hiányában a netmentes kütyükön?

Életfonal, Aranyélet, életek itt és ott

Filmek,  könyvek,  történetek,  hitetlenkedések: ez a hétvége kulturális mérlege.

2016. október 27.

Szeretem..

.. idén az őszt. Így érzem. Ez újabb változás bennem.
.... a kiürült vasalós kosarat.  (kb. elértem az idei kilencedik vasalásomat..)
...  a linzersütit, és holnap azt sütünk az oviban (s jó, hogy ezt leírtam,  így most gyorsan felállok és berakom a kinthagyott formákat.)
...hogy röhögve szánom magamat,  hogy mekkora hülyeséget csinálok néha.  Bár csak akkor nevetek,  ha nem durva dolog.  Kicsit szétszórt vagyok.
... hogy holnap péntek. Főleg azért,  mert ma egész nap azt hittem péntek van. Kb. 10-szer rántottam vissza magam a valóságba.
... ezt meg azt.

S vannak nagyon fontos megoldandó problémák.  Kérek mindenkit,  hogy úgy cselekedjen bárhol, bárkivel és bármikor,  hogy a gyerekeknek is jó legyen. Sajátnak,  barátnak, ovisnak stb. Ez a legfontosabb!

2016. október 23.

Kulturálódás a mindennapokban, mostanában

Ígértem (magamnak) egy kulturális posztot, mert mostanában olvastam, színházban voltam, mozira készülök, stb.

A budapesti Katona József Színházban megnéztem még egyszer a Portugált. Kb.három éve láttam, akkor megfogadtam, hogy egyszer megnézem L-sal is, de soha nem voltam leleményes, amikor elkezdték árulni a jegyeket. Vagy éppen színházjegyes-pénzem nem volt. Most nyáron, a kevés előadások közepette, a szabadság alatt jött a hírlevél, így sikerült is vennem két októberi jegyet L.szülinapja körüli időpontra. S elérkezett! S most csak azt tudom mondani, hogy ugyanannyira tetszett, mint elsőre, ugyanannyit nevettem, mint először, s még egyszer meg tudnám nézni. Szeretem a helyzetkomikumait, szeretem nézni az éppen háttérben dülöngélő ............., és egyszer felvenném Csipesz és felesége szövegét is, hogy megtanuljak egy.két szösszenetet idézni. Kifekszem tőlük. :)
Jó volt, s ha nem lett volna hideg, szívesen sétáltam volna a Duna-parton egy kicsit, és még a színház shopjában is nézelődtem volna. Tetszett ez+az.

Könyvek tekintetében jobban állok, mint egy hete, akkor alig olvastam valamit.

Kulturális poszt előtt...

Azért nem vagyok instagramsztár,  ezért nem élek,  élnék meg bloggerként, és miért nem tesznek fel elfuserált képeket?
Régebben elkezdtem írni egy bejegyzést arról,  hogy  valakik miért teszik fel az ájfonjukat minden insta képre? És mások  miért szivecskeznek telokat,  gyűrűket, és  olyan képeket amiket már láttak tegnap stb? 
Aztán ezt nem írtam  meg,  mert én a kutyát fotózom,  meg a hétköznapi csodákat,  azaz semmiségeket. 
Aztán ma borult minden.. És a nyugalom kicsit eltolódott,  néhány percnyire. 

Vasárnap reggeli nyugalom. Sehova nem kell menni. Kellett volna,  de nincs itthon a kocsi - kölcsön adtam. 
Innék egy kávét,  lefőtt,  előkészület,  na_akkor_legyen_silenceandcoffeekép.!
Rendezgetés, igazítás,  több mint szoktam (mert nem szoktam☺️).
Fotó ellő... azaz majdnem,  valami gömbvillám kiverte a kezemből a telefont, eldőlt,  kiborult,  kiömlött, rám ömlött, mosás,  új kávé stb. 
Ennyi időm és türelmem (inkább az utóbbi) nincs.

A Sorok között és más posztja várat magára...

A kép egy végső állapot,  amikor az eldőltek felállítódtak már.... S most megyek olvasni. 


2016. október 18.

PS. wmn: gyerek és a szex Part2

Este leterített a Bailey-szes torta, ami nem tartalmazott alkoholt. Csak finom volt, nagy volt, édes volt és behabzsoltam. Ennyi elég is erről. De miközben ettünk Szandival, és sétáltunk a kávézóig, folyamatosan beszéltem, hogy mit hiányoltam az esti eseményből, mivel nem értettem egyet, és miért nem érzem kompetensnek a 15 éves fiút ebben a témában.

2016. október 17.

Wmn: gyerek és a szex

Szandival az Anna felé sétálva röviden és tömören megfogalmaztuk,  hogy ettől az eseménytől többet vártunk.
Szerintem Szilvi sokkal bővebben ki fogja fejteni.
Írhatnék arról is,  hogy mivel nem értettem egyet,  de most inkább kávézom és sütizem.  Talán később PS-ben.

2016. október 16.

Barátos, pihenős vasárnap

Semmi fontos.
Kicsi olvasás.
Egy plusz három film.
Közös ebéd barátokkal,  közös film is velük. Ez A szoba volt,  ami ismét elgondolkodtatott. Lehet ilyen témára azt mondani,  hogy "szeretem" ezt a filmet? Bár sokszor nem fogom megnézni...
Aztán ők elmentek, s én folytattam a Before-okkal. Keljen a nap,  feküdjön a nap, aztán jöjjön az a sötét éjfél. 
Még mindig a második a kedvenc részem. Az a pillantás!  Mr. Hawke már sihederként elvarázsolt a Holt költők társasága c. filmben,  aztán már az sem zavart,  ha embert evett, hegyet mászott...  Olyan nekem mint Tom Hanks. Meg kell néznem a filmjeit.
*love*




2016. október 15.

NapiÉrzés #vajon

Azt hallottam,  hogy az Infernot csak a film megnézése után olvassam el... mert más, vajon jó ez így?
Komolyabbra fordítva :
Vajon unalmas vagyok,  hogy nem tudok csacsogni a jó kis tévéműsorokról,  nem tudom szidni és dicsőíteni azokat? 
Vajon szomorú-e az a tény,  hogy sokaknak csak ez a témájuk? 
És vajon udvariatlan vagyok,  hogy inkább nem beszélgetek?

Vajon egyedül vagyok ezzel? 

2016. október 11.

Ernelláék meg Andiék és mások is

Tegnap moziban voltam.  
Most,  egy nappal később is azt mondom,  hogy tetszett a film,  elgondolkodtató.  Nem 100*-os, de annyira ott vagyok benne apró részecskéken keresztül én, a pórnép,  a magyar valóság,  hogy fájdalmas. S a fájdalom sokszor kacajokat szül a tehetetlenség miatt.  Mint, amikor hazaérkezve a moziból egy soktízezres csekk várt... 
Ilyen ez a zord valóság.. 
Terveztünk egy prágai hétvégét,  annak az árából megvettük az új bojlert. Elgondolkodtunk azon,  hogyan tudnánk kispórolni egy új bútort a nappaliba,  most,  ehelyett,  gondolkodunk a csekk összegének feladásán. Csak nekem nincs egy filmbeli Eszteres nővérem,  aki "csakúgy"  ad többszázezret...

Tegnap olvastam az idézetet a wmn közösségi oldalán, egy klassz könyvből,  Az üvegpalotából:


Egyébként pedig ezt írtam tegnap a metrón:
"Most jöttem ki a Puskinból,  Szilvivel megnéztük  az Ernelláék Farkaséknál c. magyar filmet.
Mondanék egy huhh! - t,  egy wow! - t,  meg azt is,  hogy sokaknak nem való,  nem ajánlom.  Én örülök,  hogy megnéztem,  még akkor is,  ha nem érzem tökéletesnek a műfajában.  Bár mi a tökéletes? Ezt nem is tudom.  Egy lassú film sok olyan epizóddal, mondanivalóval, amit naponta tapasztalhatnak sokan.  Másoknál,  maguknál,  bárkinél.  Legalábbis  a környezetemben én látom. Hallom. Átélem? 
Magyar? Mai? Mindenkori? Mindenféle körülöttem. Igazságok vagy éppen hazugságok? 
Nekem kellett volna egy másik vég,  egy  irány a továbbra. Így,  ezzel az egy óra húsz perccel biztosan többet eszembe jut még."

S a zene a végén, nagy kedvenc lett!



2016. október 5.

Kollázs

Gyorsjelentés:
rohannak a napok,  az órák,  a percek és minden.
Tervek ezerrel,  de a megvalósítás várat.
A Balatonnál extrajóságos volt.
A szavazás? - majd ha le merem írni a véleményemet,  megteszem (gyáva_A).
Ma megfagytam félig a Budakeszi Vadasparkban.
Annyira mondtam Petinek,  hogy a film megnézése előtt olvassa el az Infernot, míg elkezdtem én.
A rengeteg otthoni főzés kissé kikészít.  ☺️
Mialatt ez megjelenik,  moziban vagyok és az idegeimet borzolom (és nachost eszem valószínűleg).
Egyébként pedig elromlott a bojlerünk,  erre a kiadásra abszolút nem készültünk.  Meg más ilyenre sem mostanában.  
George még mindig cuki,  és még mindig szeretnék egy vizslát is.
Valami még?
Átültettem otthon a növények egy részét,  a heti továbbképzést pedig most nem várom.  Otthon lennék inkább.
Vasárnap pedig torta...!
Ölelések és üdvök!
a.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...