2017. február 15.

Jelenetek.

Egy házasságból. (Radnóti Sz. Budapest)

Szerencsére egyelőre nem kell azt mondanom, hogy a sajátomból. Bár az elején, a harmadik gyerek-jelenetnél majdnem ugyanaz volt a lényeg, mint mostanában nálunk: ha érkezne egy harmadik váratlanul, akkor mi lenne, hogy döntenénk? L.először ugyanazt mondta, mint Schneider Szávainak, azaz Johan Mariann-nak: dönts te, az úgy jó lesz. Aztán ennek a döntésnek a kimenetele már nem egyezne a miénkkel, de ezt most hagyjuk.

A többi jelenet pedig egy üresedő, hibáztató, esetleg kapuzárási-pánikos, féltékeny házasságot, válságot, válást majd egy barátságot mutatott be.

Kétszereplős darab, aláfölérendeltség nélkül. Együtt viszik a mondanivalót, csóválhatjuk a fejünket mi nők, hogy TE HÜLYE! NE ALÁZKODJ MÁR MEG!
Kiálthatjuk, hogy TE SZEMÉT ÁLLAT, MI AZ, HOGY NEM SZERET(T)ED?

Gondolkodhatunk, s nevethetünk olyanokon, amiken mi nem tudunk, de mások igen. Pedig nem is vicces.

Egy házasság jelenetei. Kihűlés, felmelegedés, mosolyok és veszekedések. Verekedések. Fúj. Az bántott. Ja, szex is volt, színpadiasan. 
Lényege : kedveseim! Beszélgessetek egymással! Mindenről. Akár a szexről is. Nem vitázni, meghallgatni, hallgatni tudni, elmondani. Tudom, hogy nehéz. Körülöttem is vannak. 
Értem én. 

Összességében jó darab, középkorú házaspároknak kötelező lehetett volna. Szerintem más nem érti  teljesen. Fiatalok, szerelmük magas hőfokán még nem értékelhetik, ezt Pál Feri is elmondhatná. Ez a darab a démonizált időszak egy darabja. 

Jelenetek egy házasságból. Utolsó előtti előadás, s sokszor visszatapsoltuk őket. Elgondolkodtató, klassz, odavagyok Sneciért. 

S ami nekem érdekes: egyedül indultam (volna), de. Szóval volt egy jegyem, de nem volt kedvem menni. Ajánlgattam néhány ismerősnek, majd nekik nem volt jó, s végül úgy alakult, hogy régi, régen nem látott, s régóta egy jót-nem-beszélgettem-vele barátnővel mentem, s a hazafelé úton a témánk:
Jelenetek a házasságainkból.

Köszönöm a bizalmat! Még mindig.

Forbidden - Kimondhatatlan



Azért én nem ájultam el ettől a könyvtől, mint ahogy más blogokban olvastam!
Érdekelt, de nem kötött le.
Érdekelt, mégsem haladtam vele.
Megismertem a családot, egy kicsit a múltat, de mégsem ismertem meg őket. Sokkal mélyebb jellemrajzokat szerettem volna olvasni. Hogy tényleg megismerjem őket. Oké, hogy ez a két nagyobb testvér Lochie és Maya szemszöge, de akkor is! Pl.az apáról csak a fiú szemszögénél hallottam. Érdekelt volna Kit, hogy ő mire emlékezett a régi, teljes családi életből. Sok-sok mindenség érdekelt volna.
S akkor álljon itt a fülszöveg, hogy utána írhassak még egy-két hosszú mondatot.

"A szerelem nem ismer határokat…
Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…"
Ahogy ezt a szöveget most ismét elolvastam, kb.ennyi. Nem sokkal több minden történt. Kiderültek az iskolai dolgok, a gyerekek szoros kapcsolatára is fényt derült. A középső-gyerek-szindróma itt is megjelenik: Kit a legproblémásabb. S igen, testvérszerelem van benne a testiséggel. S igen, azt hiszem én haragudtam Mayára. Nem mondom, hogy kicsit vagy nagyon, de rá haragszom. S Lochie-t nagyon,nagyon.......... szeretem és nagyon-nagyon........... a többi.
Fájdalmas könyv, elgondolkodtató (kicsit), de azért nem egy szépirodalom, na!

2017. február 11.

Dzsungel és Lear... vagy Lear a családi dzsungelben?

Kicsit sok színházjegyem gyűlt össze mostanában, néha már kedvem sincsen menni néha már továbbajándékozom, vagy barátoknak ajánlom fel a jegyeimet.... de van most miről írnom.

Családdal Dzsungeleztünk a Pestiben. Oké-oké, hogy mi rengeteget költöttünk oviskorukban a szórakoztatásukra, de pl. Mauglira kíváncsiak lettek, mert hjaj!mikor is volt a kiskoruk? Nem emlékeztek. Ez visszaköszönt Peti előadás utáni mondatában is, aminek a lényege, hogy milyen jó, hogy ő nem emlékezett, így nem is tud kritizálni, neki tetszett, mondjak bármit is. 
Előre bocsátva, vagy utólag magyarázva a négy főnkből kettő nem tud (nem szeret?) vitázni, próbálkozik a "csírájában elfojtani" technikával, de ez nem működik egy olyan személlyel, mint én, aki viszont a szavak embere, a meggyőzés pro és kontra, a beszélgetések híve.
Nem vagyok kritikus, szóval ez nem erről szól most..

A dzsungel könyve, 2017.február 9.
Főváros melletti lakosként általában autóval be egy-még-nem-belvárosi parkolóig, aztán tömeggel közlekedve.. Autó nem indul, így futás a 20 percenként induló buszhoz, ami éppen akkor indult a végállomásról. 
Andiék bezuhannak, odaértek, hurrá!
Még itthon megnéztem a szereposztást, sajnáltam, hogy kedvenc keselyűm, Fesztbaum úr, ma máshova hivatalos. Tulajdonképpen majdnem mindenki más volt, mint 7-8 éve. Egyetemista Maugli, Sír Kán, Csil..
Összegzés: a sokat szidott Balut játszó Reviczky Gábor, nekem hozta a régi Balut. Lehet, hogy most a bizonytalansága miatt ingott, de ugyanígy játszotta régen is. S nem is mennék végig mindenkin, még egy: nem kedveltem Majsai-Nyilas Tünde Bagiráját.. Tény, hogy neki volt a legszebb és legbiztosabb hangja, de egyszerűen nekem ez a fekete párduc túl harsány volt a cicamica jelmezében. Egyértelműen visszaemlékeztem folyamatosan Kútvölgyi Erzsébet finom mozdulataira, kedves hangjára.
Maugli egész jó volt, ha ő énekelt (szerintem ő), egész jó hanggal, de még tökéletesítendő. Sír Kán nem tetszett, azaz az éneklése, ez nem az ő hangszínéhez passzolt, szerintem rossz volt, Csil viszont Csil volt! Jó volt. 
Méhes és Borbiczky még viszi a szerepet, ez utóbbi már lelassultabb, amolyan idősödő Akela..
Ha már az éneklést említettem, tuti, hogy a kezdő-záró kép dala felvétel volt, és még néhány. S visszatérve a jelmezekre, az új jelmezekre... Bagira egyáltalán nem tetszett, nem is illett a darabba, de az emberek ruházata sem tetszett. A család lehurrogott, hogy ez a törzsi szokás, szerintem pedig nem. Nekem zavarta a szememet. De ez is egyéni problémám.

Összegzésül: szerettem és ismerem a dalokat a cd-ről, ismerjük a darabot. Így a darab és a dalok lekötötték a figyelmemet, és az első 10 perc után leállítottam magamat, hogy ne a szájmozgásokat nézzem, hanem a színpad egészét. Gyerekdarab, ők élvezik a látványos gyorsaságot, a pörgést, a humort... S a Padlást is sokan kritizálják, nekem még mindig inkább annak a története tetszik. Ebből hiányolok néhány dolgot, még mindig: arcokat, több mimikát, játékot, nem csak rohangálást a színpadon...... de ez már régen is ilyen volt, nem a csütörtöki előadás hibája. Amolyan tömegdarab, kell, gyerekek mindig születnek, s a szülők úgyis elviszik a gyerekeiket is, ha még játsszák majd. A varázs nekem is elillant, egy családi este volt izgalmakkal és késői hazaérkezéssel. 
Bagira nem megy ki a fejemből....

Tegnap viszont a Lear királyt láttam a Radnótiban. 2017. február 10.

Nagyon fáradtan, nem is volt kedvem menni, csak haza.....haza, mint E.T. De sok követ megmozgattam, hogy eljussak ekkor erre, így muszáj volt.
Néhány első gondolat:

Nekem miért nem mondta senki, hogy néhány méterre tőlem pucéran fog rohangálni László Zsolt?
Igazi shakespeare-i darab.
Alföldi rendezés...
Mennyi vér..
Gyönyörű Csomós Mari.
Megszokott Kováts Adél.
László Zsolt sokszínű arca.
Pál Andrást még mindig love- fantasztikus fattyú!
Szávai Viktória még mindig csodaszép a hangjával együtt.
Olykor néha túlzások- amik nekem nem...pl. amikor megvakítják Schneider Zoltánt-Gloucester grófot,vagy amikor Oscar meghal. Na, az nekem kínos volt ott előttem, az a vigyorgó, vicsorgó szenvedés.
Utálom a spenótot.......... még a szagától is rosszul vagyok.

S mivel a 40 percenként járó buszaim közül egyiket 3 perccel lekéstem így szétfagyva értem haza, bedőltem az ágyba, s ezek a gondolatok egybe forrtak:
sokszereplős mű, amelyben nekem öten (hatan) vitték a darabot, összességében tetszett, fantasztikus volt László Zsolt, Lear királyként! Szerettem nézni az arcát a darab közben. És Kováts Adélét is, olykor a háttérben. De néhány jelenet, annyira nem kötött le- ezt is bevallom.
Az elején még azt hisszük, ha nem ismerjük a művet, hogy itt A só című magyar népmese lesz............aztán lesz belőle egy szomorú, gúnyos, intrikával teli, a szeretet-álcája-mögötti-szemétségekkel teli családi kapcsolat. Az önérdek, a hatalomvágy, a függetlenség.

Ha mögé nézel: elgondolkozol vagy csak elmerülsz a shakespeare.i világban.
Ha előtte maradsz: rengeteg káromkodást fogsz hallani és sok, olykor túlzóan sok vérnek látszó piros folyadékot fogsz látni.

2017. január 28.

Egyenjogúság


Tegnap,  a koncerten mi időben ott voltunk.  Kint beszélgettünk, én vacsoráztam, aztán bementünk, a teremben nem ácsorogtunk sokat.  Sikerült egy klassz helyet találnunk kb. 5 méterre az első sortól, normálisnak tűnő rajongók között. 
Éppen azért írom ezeket a sorokat, hogy érzékeltessem, nem kellett tolakodni, lökdösődni a helyekért úgy, ahogy azt a koncert harmadánál/felénél tette néhány fiatalember. Először egy hármas fiúcsapat szorította ki a szuszt belőlem és néhány mellettem állóból,  majd ezután elölről jött hátra egy pár. Mindkét helyzetben megkérdeztem levegőt és helyet keresve, hogy most ezt muszáj volt-e? A kétméterestől még mosolyogva azt is kérdeztem, hogy nem látott jól hátul? - Sajnos nem- hangzott a pimasz mosolygós  válasz,  a második helyzetben pedig azt a választ kaptam,  hogy Egyenjogúság van. 

Hát kérem, nekem ez nem tökéletesen az,  hanem szimpla figyelmetlen bunkóság. :-)
Olyan volt, mint amikor a buszok elsőajtós felszállása esetén előre tolakodnak a később jövők. 
Én még  hiszek a férfiak udvariasságában,  egyenjogúság ide vagy feminizmus oda................

2017. január 26.

Ajtó. Ez az ajtó zárva maradt.

Nem szerettem meg Emerencet. Elfogadtam,  néha nem.
Sajnáltam Emerencet.
Sajnáltam, mert gyerekként vesztette el a családtagjait.
Mert szörnyűségeket látott az elvesztésükkor.
Mert nem kellett annak a maradék rokonnak sem.
Nem szerettem Emerencet.
Azt, aki üti, rúgja, veri a kutyát, aki üvöltve neveli alázatra a négylábút,  az én nem szeretem.

Sajnálom Emerenc. Sajnáltalak Emerenc. Én is ott lettem volna a temetéseden Emerenc.
De nem kedveltelek.

Szabó Magda viszont... SZABÓ MAGDA!

2017. január 17.

A szétfolyt gyertyák összevisszasága

Huhh, annyi mondanivalóm lenne és lehetne, de elgondolkodtató, hogy egybeöntsem-e a témákat,  s akkor lenne egy klassz olvasztott gyertyákból álló tál,  ilyen ni:


Olvastam a Légszomj című könyvet, bevallom, hogy érdekelt, nehezen tettem félre,  amikor muszáj volt,  aztán tulajdonképpen az összkép nem annyira volt pozitív. Kicsit paradox lesz a véleményem, mert én Jodi Picoult-hoz hasonlítanám,  azaz jó stílusú, olvasmányos, érdekes téma, de amolyan egykaptafa'.
S azért lehet paradoxon,  mert Jodit kedvelem. Ő is tud egykaptafa lenni,  ő is ír olyat,  ami nekem  nem tetszik, de annál sokkal többet letett az asztalra,  így ő jó.
Ms. vagy Mrs. Shemilt pedig még nem írt annyit. A Lányom könyve jobban megérintett,  elgondolkoztatott,  adott témát beszélgetéshez. Ez a bolíviai "szafari" egy anyajegyes fiúval, egy féltékeny (több figyelmet igénylő) lánnyal, nem annyira. Egy könyvnek jó volt. Gyors volt,  s ennyi.
Gárdonyi Ábel és Eszter-e jól esett. A vágyakozással,  várakozással,  a régmúlttal,  az akkori szokásokkal. Fájdalmas,  ma már hihetetlen,  de szép. Annyira jól esett ezt olvasni,  hogy utána Ambrózy báró újbóli felbukkanása csak olaj volt a tűzre. Magas hőfokon tudtam égni,  hatalmasakat tudtam nevetni Mili és Richárd kapcsolatán.  Az eget pedig csak egy szürke felhő árnyékolta be: nem lett vége  a sorozatnak! Azt hittem elsírom magam. :-) S a könyv óta megint semmi sem jó.



Ezeken kívül voltunk korcsolyázni, gyönyörű hóesésben,  olyan volt, mint egy romantikus giccses filmjelenet. Csak az azóta gennyes bokám nem annyira romantikus. :-D
video


Tök jó a tél,  nem szenvedek,  nem várom panaszkodva a hideg végét. Hihetetlen vagyok önmagam számára is. :O
Jön a félévi bizik ideje. Beszélhetnék legjobbról és legrosszabbról,  de ezt  a témát évente kihagyom. Majd jön néhány biziposzt,  amit elgörgetek. :-D

Voltunk színházban, végre négyesben. Sok év után ismételtük a Padlást,  és ismét jó volt a mondandója. 


Van jegyünk újra a Dzsungel könyvére is,  és végre a gyerekek is láthatják márciusban a Portugált. Aztán ígérem, nem nézem többet. Még egyszer elmegyek és könnyesre fogom magam röhögni!
Természetesen van 1-2 színház még előttem,  egy napos gondolkodás után (erős hatásra) elnapoltam, elhónapoltam a Lear királyra való jegyvásârlást, büszke is vagyok magamra. O:-)

Kitaláltam a farsangi jelmezeket,  s Henike is elfogadta az ötletet,  s a tesója,  a kivitelezés segítője is megoldja,  így alig várom, hogy lássam őt! S persze a magamét is meg kellene alkotnom.
Na jó,  szétfolytak a gyertyák,  egy nagy káosz lett itt....  s még le sem írtam, hogy jövő héten Vad Fruttik!!!!

Ez pedig a beteg Zoé lába,  ahol ma kávéztam és beszélgettem fogadó és fogadó között. Lovelove. 

Ölelések.
a

2017. január 15.

Karácsony után/ SOKKAL/ karácsony előtt... Sokk.

Már a múlt héten lebontottam a karácsonyfát,  s gondoltam, idén megszámolom, hány darab díszt, madarat, akármit akasztottam fel rá.
Huhh,  akkor vallok:
- 101 darab gömbdísz
- 24 darab egyéb dísz (a kedvenc gombám, jégcsapom, angyalaim...) 
- 9 darab madár 
... volt a 2016-os fánkon.

S miközben szedtem le a díszeket, a kezembe olyan kompozíció került, hogy korai elhatározással kijelentettem, milyen is lesz a 2017-es. :-)



Egyébként pedig idén "hagyományos" karácsonyt tervezek. Igazi fával (mert nem vehetek 3D-s új műfenyőt), 24-i díszítéssel (ezt nem fogom kibírni), karácsonyi - hagyományos étellel,  s ha kell megjátszom, eljátszom a rohanó - kapkodó stresszt is. :-D

S közben rájöttem , hogy  dilis vagyok. ;-)

Szerintem semmi nem fog a tervekből megvalósulni, mert nem hiszem, hogy ismét támogatják a minimum 70 darab új dísz megvásárlását.

2017. január 8.

Hazel Gaynor: Hullámok tengerén


Ez a könyv arra volt jó, hogy valahogy biztosra mentem vele, olvasni akartam, a könyv letétele nélkül. Erre volt jó. ásra kevésbé. A Titanic történtét mindenki ismeri. Majdnem mindenki látta Kate és Leo jeleneteit, a jéghegyet, a problémákat. (Egyébként éppen tegnap olvastam valahol hogy egyes információk szerint egy korábbi tűz is meggyengíthette a hajót.) Szóval a Hullámok tengerén c könyv a Titanicról szól. Alapjában véve. Igaz, hogy két szál van benne , az 1912-es és egy 1982-es, de mégis az előbbi a lényeg. Az írországi, harmadosztályú utasok, azaz a 14 fő, aki egy helyről, a faluból jöttek, s akik között volt Maggie, aki túlélte ezt a borzasztó katasztrófát. Ő a két szál közötti kapocs, ő és a dédunokája, Grace a fő vonal. Grace, leendő egyetemista, újságírójelölt, akiről elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy egy családi ok miatt abbahagyta a tanulmányait, s megszakította a szerelmével való kapcsolatát is. Maggie mesélése és dédunokája figyelmes hallgatása meghozza azokat a változásokat, és új információkat, amelyek feltehetik az I-re a pontot........................... a nagyon optimista, full romantikus, hölgy olvasóknak. De nem nekem.

A könyvvel volt néhány problémám, sokszor csóváltam a fejemet. 
Nem szeretném elvenni a kedvet az olvasásól, mert nekem elvette az olvasási válságomat, nem tudtam letenni a kíváncsiság miatt, érdekelt, hogy mit fog még kihozni az írónő ebből a történetből. Mi újat? Mi érdekeset?
Nekem semmit. Sőt inkább meghökkentem, hogy ilyen simán megírta az egészet, semmi különös, amolyan egyszerű. Jó, és örültem, hogy a utószóban kaptam válaszokat is néhány kérdésemre.

A legalapvetőbb problémáim, ami akár spoilert is tartalmazhat:
- a süllyedésen kívül, ami a nagy katasztrófa, volt egy szomorúság, egyébként egy nagy boldogság az egész könyv, nem fejtem ki, aki olvassa az megérti a legvégén ezt a gondolatomat.
- Olyan volt a legnagyobb részben, mintha a filmet nézném. Értem én, hogy nem a film, hanem az esemény volt a kiindulópont a könyv megírásához, de a film elkészüléséhez is felhasználták az ismert információkat, így a kettő sok pontban megegyezett, ég akkor is, ha ennek szereplői nem a gazdagoknak fenntartott első osztályon utaztak. Új ismereteim nem lettek, és ez hiányzott, még akkor is, ha ez csak egy könyv, nem pedig dokumentumfilm. Olyan sablonos volt az egész. Pfff.
- S most is több dolgot kihagyok, de azért na.......... több pontban felháborodtak, hogy megmenekültek házi kedvenc kutyák is. Én, mint kutyás, én, mint jelenleg ölebtulajdonos, én, mint szerelmes a kutyámba, abszolút nem háborodtam fel. Ha a süllyedő hajón lettem volna, akkor biztosan kiakadtam volna én is, de így kívülről nézve, kiskutya-tulajdonosként, én is kiharcoltam volna, hogy vihessem magamban a  mentőcsónakba. Sok helyet nem foglalt Vivenne kisasszony ölebe az ölében. De ezt annyiszor leíródott, hogy muszáj volt megjegyeznem.

Gyors könyv, de amolyan semmi különös, egynek elmegy. De tényleg gyorsan haladtam vele, mert nagyon érdekelt. Gyengécske. Sőt, most pár perccel később még az is eszembe jutott, hogy talán még én is meg tudtam volna írni. Íííííííí és wíííííí.

2017. január 7.

Egy téli szombat délelőtt

Ma a Hullámok tengerén c. könyvről szerettem volna írni néhány gondolatot, végül nem ezt teszem, mert sokkal jobb dolgot tettem ma reggel, délelőtt: elmentem sétálni. Erre, arra .  A nyugalomban,  ahol nem járt senki. Csak a madarak. 


Megmásztam a Kálváriát,  ami nekem eleve nehéz, mert felfelé nem tudok gyalogolni, hát még a legvastagabb térd alá érő kabátomban! Láttam messziről egy ijedt hatalmas vadnyuszit,  és - szerintem- egy őzikét. 


Elmentem a tóhoz,  s nagyon örültem, hogy láthatom a kacsákat is. A tó befagyott ebben a nagy hidegben, telis-tele korizás nyomaival,  mindenhol csend volt. Gyönyörű látványban lehetett részem. 




A hegymenet mellett még egy problémám volt: majdnem lefagyott az arcom. Ha a sálat feljebb húztam, hogy csak a szemem látszódjon ki,  akkor pedig bepárásítottam a szemüvegemet. :-)

Ha nem múlik a hideg, kötni kellene magamnak arcvédő-felszerelést. :-D


2017. január 2.

Elárulom

hogy nincsenek kitűzött céljaim erre az évre. Soha nincs célom. 

Inkább úgy fogalmazok, hogy van egy nagy feladatom 2017-re: az egészségem helyreállítása. 

Azt hiszem ennyi.

2016. december 30.

Bye 2016


Jó. A 2016-os év mérlege olyan kevés könyv, hogy a hagyományosnak mondható listát meg sem írom, mert nem olvastam sorozatot,  nem újráztam (még Pettson karácsonyát sem). Szóval kevés. Negatív rekord,  kb. 30 könyv,  amiben van még néhány Harmat kiadós rec. könyv. De ugye ezt már réges-rég befejeztem a többieknél. Ez azt eredményezte, hogy nem hajt a tatár,  nem ismerem az újdonságokat,  nem esik útba könyvesbolt a munkahely- itthon közötti legrövidebb útvonalon, néhány blogon látok új megjelenéseket. Nem olvasok,  nem harácsolok, nem remegek új könyvért.
2016. Az van, hogy bármennyire is láttam magam körül a szomorúságokat, azt kell mondjam, én jó évet zárok.  Egészségesek vagyunk,  mindkettőnk szülei még egész jól vannak,  legyűrték a betegségeket. Én mondjuk szenvedek egy makacs tüdővalamivel, de ezt hagyjuk,  meg mással is.
Szerintem jó év. Túl a minősítésen tündéri szakértőkkel, nagyon cuki kiscsoporttal, tökéletes eredménnyel. Sportsikerekkel,  kamaszságokkal.
A könyves lényeg: olvastam kb. 30 db könyvet. Ez negatív csúcs az elmúlt 9-10 évben. Hirtelen nem is igazán tudom már , hogy ezek között mik voltak a legjobbak. Nem is írtam mindegyikről,  így el is felejtettem némelyiket. Kutyaséta és kádközeli eseményeknél akar a fejem gondolkodni,  és akkor meg is fogalmaztam, hogy nem túlzottan zavar ez a kis szám,  inkább az,  hogy ebben a fene nagy multitastingomban éppen az olvasás került rosszabb helyre. Most tanulom messzebbre tenni a telefonomat, most tanulom, hogy nem kell azonnal mindenre választ kapnom, most próbálok visszakerülni a történetek meseszerűségéhez,  a varázslatokhoz,  az elmélyüléshez. De a körülöttem lévő rengeteg olvasatlan kötet megnehezíti a dolgomat. Belekapok ebbe és abba. Abbahagyom pikkpakk. Nem magyarázkodás. Tény. De hagyjuk is,  ez lehangoló. :-)
Az elmúlt évekhez képest sokat voltam koncerten (még mindig Vad Fruttik forever) , színházban, moziban, akár egyedül is elmegyek,  ha olyan kedvem van. Általában az elindulás nehéz.
Az év legjobb programjai voltak: a Milánóban eltöltött egy nagyon hosszú nap, illetve a Szélrózsa találkozó. A helyszín nem tetszett,  de nagyon klassz érzés volt, hogy el tudtuk engedni az eső problémáit,  a mocskot, a komfort-nélküliséget. És az is, hogy L. is csatlakozott hozzánk a végére.
Öröm, hogy megismertem nyáron Milie-t, és örülök, hogy úgy általában jól vagyok. Persze,  voltak rossz napok, amikor semmi sem volt jó, sehogy sem volt megfelelő, de egyben nézve ezek nem is voltak akkora problémák, gondok.
De én nem akarok itt naplót írni,  pedig csak szaporítom itt a szót,  vissza a könyvekhez, a maradandókhoz.
Ebből a kevésből,  amik iszonyúan tetszettek:
* Böszörményi Gyula Ambrózy báró 1,2 kötete (és remegve várom, hogy kezeim közé kaparintsam a befejező részt)
* Harry Potter és az elátkozott gyermek
* L. Shriver: Nagytestvér
* V. Hislop: Életfonal
* David Vann: Akvárium
* D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak
* J. Shemilt: Lányom
2017: Előttem ott áll temérdek feladat, meg a családom előtt is, de ezek mindenki életében ott vannak így vagy úgy. Meg kell oldani őket valahogyan.
S,  ha már Szilvi leírta, hogy ők hárman 90 évesek, kerek számokkal,  én is leírom, hogy mi pedig 113 lettünk idén. S bár nem kedvelem a páratlan számokat,  a prímeket igen. És 2017 is prím lesz.
Remélem a lehető legjobbakat!
Ennyi. És akkor kívánok mindenkinek nagyon boldog 2017-es évet!


Egyébként pedig sokatoknak köszönök sokat!  ;-) :-D

(S mivel majd' másfél órája írom  ezt telefonon, most mennem kell,  így sűrű elnézések a bent maradt hibák miatt. ) 


2016. december 27.

Téli szünetben



Az egész karácsonyi időszakom nagy adag punnyadással telik. Néhány könyv,  csipegetés itt és ott,  innen és onnan. Kevés vendégség, kevés könyv és sok-sok film. 
Kevinék, Télapuék,  Karácsony Artúrék, ismerős és ismeretlenebb karácsonyi vagy éppen téli filmek kerülnek a lejátszási listába a megosztó oldalon vagy éppen a tévén keresztül. 
Ezek mellett lassan kuriózumnak számít, hogy bármi betűt is elolvasok. Olvasgatok,  zenéket hallgatgatok,  ilyenkor jut idő társasozásra is. 
A könyvekbe belenézegetek, elolvasok néhány oldalt,  rövidke történeteket, aztán ismét a bambulás. Úgy vagyok ezzel, mint Peti az édességgel. A szervezetemnek erre  van szüksége. ;-)


Elolvastam egy darab könyvet, Fiala B. Szerinted? c. kötetét,  amitől én nem ájultam el,  sőt nem is igazán tetszett. Lehet, hogy vannak ilyen 14-15 évesek,  de nekem brutális volt ezt olvasni,  nem éreztem át az anya oldalát sem. De mindenképpen szeretném megbeszélni a Lánnyal, ha ő is végzett vele. Vajon tényleg ilyen szélsőségesen érzi a dolgainkat? Ha igen,  akkor visszavonom a véleményem egy részét.
Ülök,  fekszem,  nézem a fát,  éppen most hallgatomaz utálatos szelet,  és azon kesergek,  hogy milyen hamar eltelik ez a néhány nap.  Kesergek,  mert a gyerekek egyre idősebbek,  egyre önállóbbak,  a Lánynak már egyéni programjai is vannak,  jön-megy.
Még mindig boldog karácsonyi időszakot kívánok mindenkinek!

2016. december 22.

Adventi időszak

Nem volt kedvem írni mostanában.  Azaz,  szerintem lett volna kedvem ,  de ráfordítható időm nem volt. Mindig más volt a fontosabb.  Olykor a tennivalók,  olykor a pihenés,  olykor más. 

Keveset olvastam:
Harry Potter 8: hiperszuperfantasztikus.  És tisztára úgy  éreztem,  lehet benne még valami . . . egy 9. kötet! 
Aztán olvastam ezt-azt. . meséket,  gondolatokat,  kötési mintákat és leírásokat. Recepteket. Ezekkel teljesen elmentek a napok. Harryn kívül elolvastam Wass Albert Karácsonyi üzenetek c. kötetét. Elszomorodtam az akkori nélkülözéseken,  elszomorodtam a jelenkori pazarláson (én is) , elszomorodtam a gyerekek szomorúságán,  és azon is,  hogy  mennyire masok a gyerekek mostanában: akkor  a gyerekek őszintébbnek tűntek . 
Vajon olvastam még könyvet ? Belekezdtem néhányba,  az biztos. 

Filmeket néztem többet,  karácsonyiakat is: idén kedvem támadt Kevinhez,  igy a Reszkessetek 1-2-t már újra megnéztem . Ma a Polar expressz is megvolt. 
A szokásos adventi kecskeméti kirándulásra is sort kerítettünk Bozzsal,  sajnos most nem ért rá Szee. Csodaszép álmokat láttam az üzletben. 
Ebben az időszakban  beszélgettem az angyalokkal is. 
Voltam többször színházban , a Katonában,  nyílt próbán is. Voltam egy nem tetsző Vad Fruttik koncerten,  egy szokásosan tetsző Deg-es adventi hangversenyen, hallgattam a kórust az Operaház előtt .  S voltam egy Varnus-R. Scott orgonás koncerten. 
Voltamagam alatt és magam felett is az elmúlt idoszkban. 
És egészségileg nem vagyok jól november  eleje  óta. De majd csak  helyre jövök valamikor


Szóval most ez. Így,  és ennyi. Itt a karácsony . Közeledik. Már a kapunkban toporog. 

Apropó! Voltam Milie-nél,  de azt még nem mutatom itt. 😉

2016. december 11.

Vad Fruttik Gödöllőn.
Zsúfolt.
Félelmetes.
Nehezen indulós.
Nem éreztem magam túl jól.
Többet kellett figyelnem az őrjöngő tömegre, mint a koncertre.

video

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...