2017. október 11.

Fösvény

Tegnap hármasban, én és a fiúk, megnéztük a Pesti Magyar Színházban a Fösvényt.
Azt előre sejtettem, hogy nem én vagyok a célcsoport...Hmm, ez be is jött, de tulajdonképpen jól, ill. egész jól szórakoztam.
Összefoglalva:
- túl egyszerű vígjáték, ami nem is lehet baj, ha valaki ezt kedveli. Olykor én is nevettem Haumann Péter játékán.
- A lányok túl kacérok voltak számomra.
- Nem minden színész játéka, előadása tetszett. Pl. a női monogramos HP.
- Az élő zenét kedveltem.
- Attól eltekintve,hogy Haumann Péter szövegét nem mindig értettem, a színjátéka elbűvölt. Bár néha Sziamiaút láttam ls hallottam ki belőle,igazán klassz és megmosolyogtató, alázatos művész.
Dicséret illeti azt a rengeteg gyereket, fiatalt, iskolást, és az őket nevelő tanárokat, szülőket: a gyerekek pisszenés, evés-ivás nélkül figyelték és élvezték az előadást.
Ölelések.
"Színház az egész világ..."

2017. október 8.

Színház és egyebek, ismét

Gondoltam írok a pénteki színházról, 
- hogy milyen klassz volt, 
- hogy József Attila élete megint megríkatott,
- hogy Hasi zseniálisan és őrületesen volt őrült.


Aztán eszembe jutott, hogy voltunk Szilvivel a SzemLélek esten, ahol a "Hinni a templomban kell?" témát boncolgattàk. Huhh, de jó volt. Elgondolkodtató, lekötött, s Szilvi annyira jól összefoglalta, hogy inkább mutatom itt. S a SzemLélek itt összefoglalta.
 
A hétvégén Claudiánál voltunk hárman lányok, s komolyan gyönyörű volt a - nekünk - új lakásban, az új párral. Kivirult, s érdekes megtapasztalás volt, hogy most láttam igazán boldognak. A lakás pedig csodacsodacsodaszép! S Füge is.

A munkahét eltelt, csütörtökön rádöbbentem, hogy mennyire imádom a csibész csoportomat. Akkor is, ha olykor kiakadok vagy  szomorú vagyok valaki, valami miatt. S ma is jó hírt kaptam, mert mindig jól esik a bármilyen formájú visszajelzés. Reggel is, este is, napközben is, bárhogy és bármikor. Köszönöm. 

Pénteken klassz napom volt, aztán elhalványodott estefelé, ezen dolgozom, mint mindig, de ahogy Bagdy Emőke ma mondta: "Ha kerülni akarod a stresszt, akkor kerüld el a munkahelyedet és a családodat!" De mivel ezt nem lehet, nem akarjuk, meg egyébként is "a reménykedés erősíti, életben tartja a hitet."  Mindig a lehető legjobbat szeretnénk.
A professzorasszony a Reformáció 500 keretében tartott ma egy fantasztikus előadást a csömöri evangélikus templomban a hit-remény-szeretet témájában. A lelki ember életéről, a boldogságról, a stresszről, a hitről. Ezek kapcsolatáról, egy-két kutatásról, a reménykedésről  ami a "lelki ember izomzata".
Írhatnék az embereket életben, egészséges életben tartó tervekről, hogy BE szerint, vagy kutatások szerint a vagyon, a javak csak 10%-ban számítanak az emberek boldogságában.
Arról is, hogy tudjunk naponta ötször hálát, köszönetet mondani.

S így tovább.



De - természetesen - szomorú lettem, mert ma ismét megtapasztaltam, hogy van, amin még mindig nem tudok változtatni (ezt nem BE kapcsán). Olyat érzek, mint gyerekkoromban: miért vágyakozom olyan után, ami nem megy, vagy miért nem fogadom el, hogy nem vagyok mindenkihez való?
:-(

5-6 nap múlva néhány nap pihi!!!! S köszönöm is sokaknak, hogy csak úgy leléphetek nevelési év munkanapján.

P. S.
A könyvek? Olvasgatok.... Ezt és azt.

PS2
S azt sem értem, valószínűleg nem is fogom, és tulajdonképpen a lelkesedéseket irigyelhetem, de tényleg nem értem hogyan lehet rajongani felnőttként a lajhárrajzos vagy éppen csillámpónis tusfürdőért? Nekem a rágógumi ízű fagyi képét tolja a szemem elé. Ami gyerekes és amúgy sem voltam hajlandó soha kipróbálni. :-D

2017. október 2.

Döntések

Ismét megérkezett az az ősz, amikor bevallom, hogy fázom és nem kedvelem a hideget. Hiába minden képtelen vagyok úgy öltözni, hogy ne fàzzak reggel vagy ne legyen melegem délután. A fűtésről nem is beszélek. Nem panaszkodom, csak megállapítottam. Döntök, hogy nem fog befolyásolni. Hmmm, hö-hö, ccc.

Azt is eldöntöttem tegnap, hogy lemondok a fjallraven kånken hátizsákról. Már nagyon régóta (évek) szerettem volna, de mióta Magyarországon is árulják, egyfajta státuszszimbólummá kezd válni. Majd' 30ezer forint, és előfordul, hogy naponta többet is látok már a hátakon. Mire én összespórolom, már nem lesz egyedi. Szóval inkább nem.

S mivel én ősztől őszig növesztettem a tartalékokat, muszáj lesz megszabadulnom valamennyitől. Kívül s belül, testileg s lelkileg.

Ölelések.

2017. szeptember 23.

Hanna ajándéka Petinek....

.... egy doboznyi műtakony. 

Merthogy tőlünk sosem kaphattak és kaptak ilyen borzasztó, hülye, értelmetlen ajándékot, ezért be kellett pótolni most Peti 14.szülinapján. 
:-D


2017. szeptember 17.

@RC 2017-en jártam, plakátokat láttam

Az @RC kiállítást évek óta mindig megnézem, sajnos általában el is felejtetem a látottakat, s az is igaz, hogy nehezen jutok el az Ötvenhatosok terére. Tervezés, elindulás, egyéb fontosabb programok. 

Peti az osztályával látta egy osztályfőnöki óra keretében, én pedig beterveztem tegnapra, mondván úgyis viszem Hannát a Batthyány térhez, s majd utána a csendes reggelen, tömeg nélkül végignézem a plakátokat. 
Így is történt, busz késve indult Hannáékkal, gyorsan indulás visszafelé, a Vágta miatt kerülővel, leparkolás, stb. 

A tavalyi kiállítás érzése, a képek adta meglepődés, a vissza-visszatérés egy-egy plakáthoz idén nem történt meg, de ez valószínűleg a téma miatt volt.

@RC  2017 - talán- kedvencei




Ezt énekelve!





Ha választani kellene, akkor ők:
mert Magyarország az én hazám, s mostanában félek, elkeseredek, meg ilyenek. 
mert Orwell Állatfarmja 💙





2017. szeptember 13.

Buszon, tömeggel közlekedve a napokban, hónapokban, években

Komolyan nem értem, hogy az általános iskolás vagy éppen középiskolás gyerekeknek miért kell iphone-nal rendelkeznie és korlátlan vagy éppen sok nettel... Youtube-hoz stb.?
Nem kekec, de kamasz gyerekekkel életemben mellettem, tényleg érdekelne szülői oldalról.

2017. augusztus 26.

Gondolkodni

"Ha nem hagyod abba azonnal a gondolkodást, menten felrobban a fejed! - súgja nekem.... Abba akarom hagyni a gondolkodást. Tényleg szeretném, de képtelen vagyok."
C. Ahern: a vétkes
Ahogy Szilvinél olvastam és gondolkodtam el éppen most és ma, valahogy lázassá kellene válni. :-D

Bakáts-téri Nemzetis Hattyúk


(Mielőtt még elolvasom Szilvinél, hogy neki nem tetszett, gyorsan megírom én is.) 
Tegnap a Bakáts Feszt keretében láttam a Ballada a két sebzett hattyúról című színdarabot. 
Sokaknak szóba sem jöhetne, mert Nemzetis darab, nekem viszont ajánlották. 
Mindegy is, elmentem, megnéztem, s vegyes érzéseim voltak közben. Mondjuk úgy, hogy a feléig nem tetszett, aztán a második óra jobban elkapott, s végül hazafelé, amikor gondolkodtam rajta, már a tetszett irányába hajlottam. Most reggel is itt tartok, de azért azt bevallom, hogy fantasztikusnak nem mondanám (nem olyan, mint A párnaember, amit meg fogok nézni harmadszor is..).

Eszembe jutott az érzés, amit egy könyv olvasása elején érzek : van könyv, ami azonnal beszippant, van, amelyik nem, arra rá kell hangolódnim s vagy elkap, tetszik, vagy nem is olvasom tovább. Ilyen vagyok a színházi darabokkal is. Hiába a képi világ, ha elkezdek szenvedni, nehéz a visszakerülés.
Tegnap este ez sikerült, amiben, szerintem nagy szerepe volt Hobonak. Merthogy én őt szeretem. Jártam Eszterrel HBB koncertre, talán még féltékenyek is voltunk akkori feleségére Igó Évára. :-)
Voltam még (többször is) a Katona József Színházban előadott József Attila darabján, aztán az élet elvitt arrébb, de a láthatatlan kötelék megmaradt, mert bár a hattyúk elejét nem értettem, Hobo éneklése vitt magával. Vitt, vitt, aztán összeraktam a darabot is a hallottak, a tanultak alapján. Műveltség ide vagy oda, én nem sokat tudtam, tudok erről a Viszockijról, ha vettem volna a fáradtságot, és utána néztem volna, talán végig más szemmel nézem a két színészt. De a zene, a szövegek, Hobo, Hobo hangja, a régi érzések és emlékek pozitívan befolyásoltak, elkönyveltem egy nézhető, hallgatható előadásnak. 
Hobo 72 éves, apukámnál 2,5 évvel idősebb. Ült végig. Gondolkodtam miért is, bár részeget játszott, s egy dalnál azt hittem tényleg részeg.... Aztán bevallotta, hogy éppen lumbágóval szenved. Meg volt egy füzete, kellék. Szerintem abban a dalok sorrendje van benne, mert lapozta mindig, meg olvasgatta.. Hiába, ő is öregszik, nem csak én. Bár a szerencsés alkata, nem kopaszodó haja és nagy ősz lobonca, szakálla eltakarja az évei számát. 
Szűcs Nelliről nem sokat tudok, nekem tetszett a játéka, szerintem jól lavírozott a kényszerből besúgó telefonoskisasszony és Vlady szerepe között. Egyetlen dolog ellenben bosszantott, ami mindkettőjükre igaz: rengeteget hibáztak a szövegben, nyelvbotlások formájában.

S a színdarab közben még az is eszembe jutott, hogy talán azért tetszett, mert nem vagyok a "nagyon boldog" napjaimban. S a zene a boldog időszakban a bulizásban segít, az önfeledtségben, ám a szomorú napokon a szöveg, élet megértésében.

2017. augusztus 25.

Indulok, s találkozok Hoboval. És Szeevel. Meg ikea..

Ma váratlanul eszembe jutott, hogy mit is akartam tegnap mesélni: a - nem létező? - balkezességemről. De most nincs időm leírni, mert az egész napi jövés-menés után "színházba" megyek. Na nem túlzok, színházi előadásra megyek. Bár eléggé nehezen indulok innen vidékről, s éjjel fogok hazaérni, na de megyek, nincs időm.

Ezért csak annyit, hogy ma megérkezett a postaládába az új ikea- katalógus, ami nem tetszik. Egyáltalán nem. A jó hír, hogy kevés időt töltöttem vele, s még jobb: többet nem is fogok.

Ölelések, vagymiaszösz.

2017. augusztus 24.

Cím nélkül

Hmm. A napokban sok mindenre rájöttem, elgondolkodtam, sőt, szokás szerint a kádban, a vízcsobogásban meg is írtam egy nekem klassz bejegyzést. És szokás szerint le is folyt a fürdővízzel együtt.
Gondolom a szenvedésem volt a téma, miszerint egyedül vagyok - bizonyos tekintetben.
De lefolyt, eltűnt.
Közben, hiába álltam át minimálra már sok hónapja (sőt valamiben már évek óta), és hiába csökkentettem a ruháim és könyveim és sok szirszarom számát, na ez mindegy is... mert muszáj volt vennem néhány gatyát, mertmertmert, na igen, nagyobb kellett. Ennyi. Ezt el kell fogadnom, mert ez van. Örülök, hogy a hülye vasamon kívül vagy éppen a folyamatosan fájó hátam, derekamon, vállamon kívül jól vagyok. Az elfogadásig még kell idő, de egyébként is az egyedüllét sokkal rosszabb.
Bár néhányan olvassátok, és vagy épp unjátok a szenvedésemet vagy éppen kíváncsiak vagytok... nem írom le. Mert helyre kellene tennem magamban. Aztán tenni vagy nem tenni, lenni vagy nem.
Kezdődik a tanév, s a fejemben nem is annyira a munka van. Hanem a tanulás itt és tanulás ott. Nem is tudom, hogyan jött az ötlet és hogyan vettem rá magam erre a tanulásra? Vagyis tudom... Csak jött és huss! Aztán hagytam magamnak még időt. De jön, közeledik.
Ráadásul Hanna 10. Peti 8. és nem ennyi évesek.
S még néha eszembe jut a meg nem született harmadik. :-)
Ha már csapongok a gondolataim között :
volt már az egyedüllét, meg jön George, aki szerintem nagyon megöregedett mostanában. Olyan öregesen járkál, mint a 80 éves nagyapám az utolsó éveiben, amikor a kerti veteményesét nézegette. Elgondolkodom mostanában, higy kellene egy kölyökkutya mellé, aki kicsit megkergeti az egész napi alvás közben. De ez tiltott téma, azaz olyan, mintha nem is beszélnék róla, meg sem hallja az, akinek komolyan mondom. Gondolom, talán ez is az egyedüllét kontójára írandó.
Visszatérve a minimálra.. Nagy nehezen csökkentettem a dolgok számát a lakásban, aztán most a lelki kényelem miatt rávettem L-t egy kis lakásátalakításra. Persze ez ismét valamennyi pazarlásra vezetett. Nos, egyik oldalon pozitív a változás, aztán pikkpakk elrontom. Ez még fejlődés tárgyát képezi. Hmm.
Mi is történt még?
Ja, most látom először a 2006-os Az ördög Pradát visel c. filmet.

S akkor eszembe jut, hogy olvasok is. Megint. Sajnálom, hogy most, a nyár vége felé jött meg a kedvem. :-D

2017. augusztus 21.

Olvasom..

... Samantha King A döntés című könyvét, s azon morfondírozom, hogy végig ilyen monológszerű, mesélős lesz? Végig E/1-ben az anya gondolatait hallgatom?

2017. augusztus 20.

Katniss, billogok és tengernyi könny

Két hete, amikor Hanna táborban volt, és többnyire Petivel voltam a munkán és a tanfolyamon kívül, az Éhezők viadala trilógiához lett kedvem. S ahogy olvastam, azaz újraolvastam, úgy néztük a filmet. Aztán a Kiválasztott második felénél elakadtam, s a filmet előbb néztük, mert kettesben közösen nem tudtunk kivárni, de jó volt. Valahogy egyre jobban bírom Katnisst. Pedig nem annyira jó jellem. De lázadó, s bármennyire is nem szeretnék az lenni, valahogy mindig oda lyukadok ki... 
Az első könyvet most olvastam harmadszor. Amikor először a kezembe vettem, az anyaságom, az őrző-védő funkcióm nem bírta bevenni ezt a gyilkolást, utáltam a S. Collins fantáziáját. Aztán évekkel később "felnőttem" a feladathoz, elolvastam mind a három kötetet, s megállapítottam, hogy a második a legjobb. Most lett újra kedvem, s már nem mondom ki ezt ennyire egyértelműen. Most már a harmadik is  igen tetszett.... Lázadó vagyok. :-\
A harmadik és negyedik filmet ráadásul most láttam először, és sajnáltam, hogy sok mindent megváltoztattak benne. De azért egész jó. Bár Petit még mindig nem tudtam rábeszélni az olvasásra. 
(meg kellene nézni, hogy írtam - e a történetről, mert igazából csak az olvasási szenvedésem csökkenése miatt róvom le e sorokat.) 

Ezek után Ruta Sepetys Tengerbe veszett könnyek címmel írt könyvét olvastam, hmmm. néhol untam. Inkább a dokumentumregény oldala tetszett, mert én sem hallottam erről a világháborús hajó elsüllyesztésről. Háború, süllyedés, tragédiák, romantika, mind-mind megtalálható a történetben, ami az átlagos nőnek egészen jó lehet. Az én mércém szerint egész jó volt, mert haladtam vele... De egyébként semmi különöset nem éreztem. Nem hagyott maradandót, nem fogom újra elolvasni. 

S ma pedig egy, eddig kimaradt Cecelia Ahern könyv következett, A vétkes. Nem sokat tudtam róla néhány nappal ezelőttig, akkor merültem bele, hogy van benne család, meg 17 éves lány, valami furcsa élet, szabályok... S a lány hibázott az országuk rendszerében. Mert ésszerűen viselkedett és részvéttel teli volt valaki iránt, aki iránt nem kellett volna.  S hiába az ismeretség, beleégették a V betű(ke)t. 
S akkor közben, itt, s máshol belecsöppentem kicsit a C. trilógiához, visszakanyarodtam Katniss Everdeen-hez. Ugyanazt éreztem végig A vétkes Celestine North karakterénél. Hogy majd ő lesz a másik oldal kiválasztottja. S, tényleg. Bíztam benne, miközben a cellájában várakozott, mert hiszek az igazságban. 
S ahogy fogytak a lapok és vártam az eredményre, az igazság fényre derülésére... nem tűnt fel, hogy mulyen kevés oldal van hátra.. Most akkor így lett vége, vagy lesz folytatás??? S akkor mikor? 
Hajrá lányok! 

Egyébként Ahern tuti Collinstól kapta az ihletet...... 

"Szóval te vagy az. A kiválasztott." 

Én pedig gondolatban magamra tetovaltatok egy V-t és egy fecsegőposzátát.

2017. augusztus 18.

Bloggerek, vloggerek - arccal

Ma olvastam egy bejegyzést valakinél, de igazából mindegy is, mert nem ez miatt írok. 
Vlogot nem nézek, ismerem followannat, egyszer-kétszer láttam és hallottam, belefutottam. 
Néhány bloggal jobban képben vagyok, de sokakhoz képest az a néhány, amit követek, az semmi. Ezekhez, vagy a személyhez kötődő insta-profilt is általában követem. 
Egy darabig. Vagy sokáig.

Többször beszélgettem ismerősökkel, hogy mi az a határ, amikor kritizálhatunk mondjuk idegen embereket. Az utcán, tévében. Általánosan vagy személyeskedve (itt lép képbe a pillecukor blog bejegyzése) : miért kritizálja valaki a zoknival viselt szandálos férfit? - ha neki jó? Miért zavar egy nagyon túlsúlyos bikinis hölgy, ha neki jó? Vagy miért zavaró egy nagyon eltérő színű melltartópánt valakin, vagy éppen, ha a melltartó hátsó, kapcsolós része feljebb van, mint az ruha hátulja...? 
Én úgy vagyok vele, hogy általában érezze magát mindenki úgy jól ahogy, ne legyen mellettem szagos, koszos stb. , de egyébként nem igazán érdekel. Ha valami nekem nem tetzsik, "nem jön be", azt a legtöbb esetben megmutatom a gyerekeimnek. Nem kritikaként, hanem példaként, aztán ők tudják.. Vagy nem. Csak ne ítélkezzenek, ez a lényeg. 
Amiért ez ma eszembe jutott az az, hogy a szívbajos, Blahán, útközben írt poszt után egy mindig-sok-emberes szakáruházban láttam egy híres bloggert, akit sokan ismernek, akinek a képei nagyon precízen megszerkesztettek, mindenre kiterjedően. S ma neki volt kint az egész háta, nekem nem tetszően. Engem annyira nem érdekel mert az első gondolatom az volt, hogy ő is ember, és lám, ő sem tökéletes. De jó! S aztán továbbra sem érdekel a dolog. Most akkor mi a helyzet? Nyíltan, arccal bloggerező, mindig fitt, tiptop.. 
És arra jutottam, hogy neki biztos tetszett az outfitje.

S egyébként velem se foglalkozzon senki, legalábbis ilyen tekintetben ne. :-P

No szívbaj

Oké. Nincs szívbajom, szív-szervi bajom. Meg más szervi sem. De sok apró jel miatt, ezen a nyáron, a SZABADSÁGOM ideje alatt, nem a szomszéd panel, bp-i szakrendelőhöz tartozva, hanem egy órát utazva, ott változó mennyiségű percet, fél órát, órát várakozva, bejelentkeztem és elmentem néhány szakrendelésre. És mivel nincs bajom sok tekintetben, Istennek hála, még én érzem magam rosszul, hogy miért lopom a doki idejét..... ? Metakommunikációs jelek, kapkodás stb. Kettő szó, azaz mondat velem, hozzám.
Mintha a fél életemet betegállományban tölteném.
Brr. Na jó.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...