2016. szeptember 29.

Wow! Ismét egy wow a Deák térről

Egyszer már áradoztam,  hogy milyen jó iskolába jár a Lány,  azaz most nem az iskola a lényeg,  nem a tanárok (mert jó tanárok máshol is vannak), hanem a hangulat,  amikor valami eseményre megyek.
Ma egy hangversenyt hallgattam a Deák téri templomban,  ahol a gimnázium egyik énekkara és a cserekapcsolatos svéd gimnázium diákjai énekeltek.  De zenéltek és szerepeltek szülők,  régi diákok is,  és ez a mai másfél óra egy nagy fénypontja ennek az évnek.  Mert szép volt.  Mert áldott volt.  Mert felemelő volt.  Mert az éneklő gyerekem ott volt. Mert egy nagy büszkeséget láttam mindenki arcán:
- hogy jó ebbe a suliba járni,
- hogy jó ebben az iskolában tanítani,
- hogy jó Magyarországon,  Budapesten lenni,
- hogy jó együtt lenni,  énekelni - másokkal is,
- hogy vannak gyerekek,  akik kimutatják a tanár iránt érzett büszkeségüket.
Nekem pedig énekelni támadt kedvem.  Vidám kórusban énekelni.  Vidám emberekkel,  jó kedvvel.
És most itt nem azt mondom,  hogy a Fiú iskolaja nem jó,  de nagyon más,  sokmindenben.  Néha nem is hiszem el,  hogy ugyanaz az evangélikus egyház a fenntartó. De mondtam Petinek,  hogy énekelhetne ő is abban a suliban.  De ő nem érzi azt a hangulatot,  mint Hanna,  és így nincs kedve.  (Ő nem így fogalmazta meg...)

2016. szeptember 26.

Vajon sikerült megváltoznom 5 nap alatt?

Kevin Leman: Péntekre új én 

Nagyon kíváncsi lettem erre a könyvre, és bevállaltam az elolvasását. Kicsit el kell keserítenem mindenkit, aki a változásomat szerette volna, de maradéktalanul nem sikerült kialakítanom és megvalósítanom az új énemet 5 nap alatt. De kezdjük sorjában, mert sajnos 3*5 nap alatt sem sikerült igazán. De már elkezdtem! Becsszó.

2016. szeptember 21.

Sokan megjegyezhetnék ezt!

Czika Tihamér Brüsszelben élő romániai magyar jogász:
"Hogy valaki demokrata-e, az akkor derül igazán ki, amikor el tudja fogadni azt is, hogy leszavazzák.”


Ezt néhány nappal ezelőtt jegyzeteltem ki, hogy egyszer még idézni fogom. S most......., ebben a fene nagy demokratizmusban..., ami ott van (állítólag) mindenhol.........., amiben élünk.........nos most azt érzékelem, hogy kicsit kár, hogy én arccal vállalom ezt a blogot, mert, ha anonim lennék akkor most véleményt formálnék valamikről. Nem, nem a népszavazásról. Bár ki tudja?

De ne szólj szám, legalábbis itt és most. :(


2016. szeptember 19.

Lionel Shriver: Nagytestvér

Én annyira nagyon örülök, hogy végre befejeztem az egyik olvasott könyvet! Tényleg!



S végül kicsit más, mint amire számítottam. Már Kevin félrecsúszott élete után is megtudtam, hogy Shriver jól ír, érdekesen ír, aztán a végén még lehet is valami furcsaság, csavar, extra izgalom, elképedés, meg ilyenek. 

2016. szeptember 18.

Egy vasárnap délután

Kitaláltam,  hogy ma beviszem Lacust dolgozni és megnézem az @RC kiállítást.  Igen ám,  de a Vágta,  az a bizonyos nemzeti,  is most volt,  így egész érdekesen alakult a beparkolás,  a megérkezés. A lényeg,  hogy Hanna és én végignéztük a plakátokat,  én megállapítottam,  hogy tavaly jobbak voltak.  Persze,  nem emlékszem a lényegre,  csak az érzésre,  hogy 2015-ben sok hű-meg-há-t mondtam.
Most is volt néhány kép ami megfogott, de magyarázni nem fogom az álmaimat, vágyaimat,  gondolataimat,  talán  a képek mutatják. (Hirtelen ki is töröltem néhányat.  Inkább.) 

A plakátok előtt egy kép egy műanyag palackokból és purhabból készült "alkotásról",  nem véletlenül fotóztam a toitoiokkal... Szerintem borzalmas. 

*ölelések*


Overthinking
Modern falvédő

Fejemben 

2016. szeptember 15.

napiAndi #8

Fürdőszobából bejőve, a kutyához intézve szavaimat, aki az ágy melletti szőnyegen volt percekkel azelőtt
(magasabb hangon,  mintha gyerekhez beszélnék): "Nem lépek rád, ne félj, látom az ősz szakálladat! "...
.... és lehajolva megsimogattam a papucsomat, George pedig nézett rám  a kosarából, hogy kihez beszélek.
Lacus pedig azóta röhög.  ☺️

2016. szeptember 13.

napiÉrzés #maholnap avagy a napiAndi nosztalgiázik

Anyukámtól eltanultam, hogyan kell a gyerekeknek évente, unásig ismételni a születésük körüli időszakot. Nekem nincs jó memóriám, de erre jól és pontosan emlékezem: 
2003.szeptember 13, szombat délután.

2016. szeptember 12.

napiAndi #7

Jó: egy keveset beszélő gyermektől váratlanul megtudni, hogy tulajdonképpen jól végzem a dolgaimat az oviban. :-)

Kösziii! :-D

Huhh, hogy mondjam? Pedig három könyvet is olvasok egyszerre.

Ez a cím, akár megtévesztő is lehet, de majd figyelmeztetek. Én sem szeretem a hírportálok magasröptű, féligazságokat tartalmazó címeit, amiket csak azért használnak, hogy többen klikkeljenek és beszéljenek róla. 

Hogy is mondjam, hogy mennyi minden történt, hogy nincs időm olvasni? Hogy is mondjam, hogy már most elvonulnék kicsit?
Hogy mondjam ezt úgy, hogy senki ne súgja a hátam mögött, hogy "na, hiszen, ennyi pedagógus szabadság után már menni akar"?
Hogy is mondjam, hogy pedig most kellene. Hogy kell nem gondolkodni? Hogy kell kikapcsolni éjszakára az gondolkodnivalót?

Sylt: Itt voltam egyszer, gyönyörű volt, bármikor visszamennék. Lakni is!

Mert úgy érzem, hogy sikerült leadni a rágódásból. Úgy érzem, meg tudom azt valósítani azt úgy, ahogy terveztem, ahogy József Attila megírta: 

"Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes."

De mégis. Az álmok nem engedek. Ha elengedem a szabad hétvégére előírt munkafeladatokat, akkor is megtalálnak éjjel. Meg elhalmozódnak nappal.
Ezzel foglalkoznom kell. A tanév 7.tanítási-nevelési napján, múlt pénteken megdöbbenve mondta ki egy kolléganőm, hogy még csak ennyi idő telt el. A meleg időjárás, az édes csibészes társaság, a megszokottság egy májusi nap érzését keltette.

Hogy a könyvekre is visszatérjek: olvasok. Szépen, lassan. Kilenc napja felforgattam mindent és mozgósítottam mindenkit, hogy olvasni szeretnék egy könyvet. AMit már régen, de aztán Szilvi olvasta és eljött a pillanat! Aztán a mozgolódást átettem ismerősökhöz, könyvtárba járókhoz... és vártam, majd egy hete belevetettem magam egy másik könyvbe is, haladtam is vele, kb. az 1/5-ig, akkor még nem gondoltam az elvonulásra, még bíztam, hogy lesz időm. Közben megérkezett kölcsönbe az első, elkezdtem. S harmadiknak bevállaltam egy okos-könyvet, ami szerint 5nap alatt "új-én"-né válhatok. Feltéve, ha akarok. Feltett szándékom volt, hogy hétvégén megírom a véleményemet, hogy minden nap elolvasom és megvalósítom az aznapi penzumot, de nem jött össze, így nekem nem 5 nap kell majd a megújuláshoz. :)

Szóval három könyv, és még a Netfüggő gyerekek is néz nagyon. Én pedig Petimre nézek nagyon.

Huhh, hogy is mondjam, hogy menni kellene BAZ-megyébe beteglátogatóba, hogy a kocsi elromlott, a fogam letörött, érkeznek a tk-csekkek, az egyik Szlovéniába megy az osztállyal, a másik nem megy sehova, talán egy szlovák versenyre. Szóval annyi minden van, én pedig elköltöznék valami zöld területre, elutaznék strandolni, leadnék a számonkérésekből mindkét oldalon, és csak úgy lennék. 

De ez nem panasz, csak egy munka előtti írás. Nem panasz, úgyis meg kell oldani mindent. Itthon, oviban, suliban. 

És maradt is fél órám olvasni.

innen


*ölelések*

2016. szeptember 10.

Egyszer

Egyszer fából készült padlóburkolatot szeretnék a lakásban.

Egyszer szeretnék alacsonyabb könyvespolcot, szellősebb térelválasztót, még kevesebb berendezést.

Egyszer szeretnék még alaposabban selejtezni és átállni a minimalista ruhatárra.

Egyszer szeretném megértetni a Kicsivel, hogy nem telik azokat a cuccokra, amiket ő szeretne.

Egyszer szeretnék egy hétvégén keresztül nem foglalkozni a felmerülő és adott problémákkal, megoldandó helyzetekkel.

Egyszer, még egyszer lesz egy vizslám.

2016. szeptember 4.

Szabadulás a könyvektől?


Úgy nőttem fel, hogy a könyv érték. Hogy vigyázunk rá, nem tépjük szét gyerekkorban sem. Nem firkálunk bele gyerekként sem. Hogy a könyv szép ajándék. Jó adni és jó kapni. Körülöttem olvasó emberek, rokonok voltak, s én voltam az utolsó köztük, akit megfertőzött a komoly olvasás.

Úgy nőttem fel, hogy gyűjtjük a könyveket, hogy egyre több van és egyre sötétebb a szoba. Úgy nőttem fel, hogy ez szép, ezért felnőve én is ragaszkodni kezdtem a könyveimhez. Gyűjtöttem őket, antikváriumban, könyvtári selejtezésnél vásároltam életműveket, jónak tűnő irodalmat, "kellhet még" mesekönyveket a munkához. Vásároltam, mert szépek. Mert értékesek. Mert másnak tetszettek. Mert így nőttem fel. A könyv érték, de soha nem volt annyira az, hogy ne rakjam le az asztalra széthajtott állapotában. Soha nem zavart, ha megjelöltem benne valamit. Mindig azt vallottam, hogy a könyv van értem, nem én a könyvért. De a könyv érték, így ha kölcsönadom, kérlek, te vigyázz rá!

Tehát így nőttem fel. S lassan, ahogy az sokunknál lenni szokott, s ahogy az életben is bekövetkezett, változni kezdtem. A lakásban a szabadságot keresem. Az életemben is azt keresem. Már nem csak olvasok a szabadidőmben, és már nem csak gyűjtögetek. Hanem lomtalanítok is.Mindent. Olyat is, amit nem kellene.

Rengeteg könyvemtől megváltam. Néhányat eladtam. Érdekes, hogy az olvasó világ csak az újnak mondható könyveket keresi használtan. Érdekesnek mondható, hogy egy egyszer olvasott 1-2 éves könyvet nem lehet eladni a teljes ár negyedéért, ötödéért. Tényleg érdekes. Mostanában nem veszek könyvet. Néha e-ben. Néha Hannának. De kapok kölcsön, és vannak könyvtárak is. Sok esetben olvasatlanul viszem vissza a hazahozottat.

És lomoltam a szeretett könyvek között is. És sokat vittem a könyvtárba is. Örültek, olyat is vittem, ami nekik nem volt eddig. És van olyan, ami senkinek nem kell, azaz úgy nem kell, hogy nekem kellene ide-oda szállítanom, ami nem megoldható.

Tiszta lelkiismerettel megszabadultam rengeteg könyvtől: annyi lehet itthon, amennyi hely eddig volt. Vagy inkább attól kevesebb, mert úgy szellős. És csak azok lehetnek és maradhatnak, amiknek tényleg polcon a helyük. Vannak olyanok, amiket még nem olvastam (sok), és biztosan vannak olyanok is, amiket meghagytam, pedig soha nem fogom elolvasni. Szerintem őket egy év múlva szanálom. Legyen lelkiismeretfurdalásom? Inkább azt sajnálom, hogy milyen sok pénzt elköltöttem ezekre a nekem-nem-is-kellő kötetekre, mert vitt a vágy, a hév, a birtoklás, más emberek tetszése. Borzasztó. :)

Ma olvastam egy blogbejegyzést a könyvek "kidobásáról", na jó, ez így durva, de a lényeg a lomtalanítás. Összegzés: jól tettem!

2016. szeptember 3.

Kedvesek! Miért nem mondtátok?

Huhh, a mindenségit!

A hétvégén szerettem volna megírni a két gondolatomat Hangay Emma, Hangay Mili kisasszonyok és Ambrózy báró történetéről, de...............!
Nekem senki nem mondta, hogy a második kötet, A Rudnay-gyilkosságok két utolsó szavai ezek lesznek: folyt.köv.

És a folyt köv.....................legkorábban novemberben lesz. :(

Közben, -mert a könyvek nagyon tetszettek- eszembe jutott, hogy régen avattam kedvenc könyvet. Nem gondolom, hogy ezek azok lesznek, pedig nagyon tetszenek, akár hibátlannak is kikiálthatnám! Hogy engem egy 1900-ban játszódó történet, egy magyar krimi leköt, az nagy érdem. Mindenképpen köszönöm Böszörményi Úr! De visszatérve a kedvenc titulusra, vajon kinek mit jelent a kedvenc? Kinek mit jelent a kedvenc könyv? Hogyan lesz egy könyv a kedvencük? Mostanában még a "kedvenc" könyveim újraolvasásai sem mennek.


1Kedvenceim

Ha ezt a posztot olvassátok, kérlek, klikkeljetek jobb oldalon a régebbi kedvenc könyveimre, és mondjátok el, ti melyiket olvasnátok el- még egyszer? Köszi!

*ölelések*

2016. szeptember 2.

napiAndi #6

Huhh! Élet a kisebbik kamaszommal

Amikor szokásosan kiabálsz a gyereknek, hogy jöjjön már ki a szobájából, hogy ne vonuljon el, hogy ne "képernyőzzön" megint......,
.... s a kiáltásod vége utáni hatásszünetben bevillan, hogy fél órája elment edzésre.

:-) :-) :-) 
*nagyongáz*
*ölelések*

2016. szeptember 1.

napiAndi#5

Ha délután óta tartó hasogató fejfájás miatt 9 körül szeretnél lefeküdni, ne ülj le éppen akörül a grafomán lányodnak abban segíteni, melyik szép, mintás füzetet melyik órán használja a suliban....
Mert az éppen vagy nagy, vagy kicsi, vagy túl szép, vagy inkább naplónak való, vagy négyzetrácsos, vagy vonalas. Vagy vastag.  Vagy vékony lapú. Vagy széles csíkozású, vagy margó nélküli. Vagy éppen sajnálja azokat a füzeteket, amelyeket nem tud most használni.

:-) :-) :-) :-) 

*loveH*
*puszikölelések*

2016. augusztus 31.

napiAndi #4

Ha moziba mész, jól nézz körbe, hogy kik mennek rajtad/rajtatok kívül még ugyanabba a terembe.....
vagy (legközelebb) ti is vigyetek magatokkal egy palack hűvös, kinyitott bort...........!
:-)

*puszikölelések*
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...