2017. január 17.

A szétfolyt gyertyák összevisszasága

Huhh, annyi mondanivalóm lenne és lehetne, de elgondolkodtató, hogy egybeöntsem-e a témákat,  s akkor lenne egy klassz olvasztott gyertyákból álló tál,  ilyen ni:


Olvastam a Légszomj című könyvet, bevallom, hogy érdekelt, nehezen tettem félre,  amikor muszáj volt,  aztán tulajdonképpen az összkép nem annyira volt pozitív. Kicsit paradox lesz a véleményem, mert én Jodi Picoult-hoz hasonlítanám,  azaz jó stílusú, olvasmányos, érdekes téma, de amolyan egykaptafa'.
S azért lehet paradoxon,  mert Jodit kedvelem. Ő is tud egykaptafa lenni,  ő is ír olyat,  ami nekem  nem tetszik, de annál sokkal többet letett az asztalra,  így ő jó.
Ms. vagy Mrs. Shemilt pedig még nem írt annyit. A Lányom könyve jobban megérintett,  elgondolkoztatott,  adott témát beszélgetéshez. Ez a bolíviai "szafari" egy anyajegyes fiúval, egy féltékeny (több figyelmet igénylő) lánnyal, nem annyira. Egy könyvnek jó volt. Gyors volt,  s ennyi.
Gárdonyi Ábel és Eszter-e jól esett. A vágyakozással,  várakozással,  a régmúlttal,  az akkori szokásokkal. Fájdalmas,  ma már hihetetlen,  de szép. Annyira jól esett ezt olvasni,  hogy utána Ambrózy báró újbóli felbukkanása csak olaj volt a tűzre. Magas hőfokon tudtam égni,  hatalmasakat tudtam nevetni Mili és Richárd kapcsolatán.  Az eget pedig csak egy szürke felhő árnyékolta be: nem lett vége  a sorozatnak! Azt hittem elsírom magam. :-) S a könyv óta megint semmi sem jó.



Ezeken kívül voltunk korcsolyázni, gyönyörű hóesésben,  olyan volt, mint egy romantikus giccses filmjelenet. Csak az azóta gennyes bokám nem annyira romantikus. :-D
video


Tök jó a tél,  nem szenvedek,  nem várom panaszkodva a hideg végét. Hihetetlen vagyok önmagam számára is. :O
Jön a félévi bizik ideje. Beszélhetnék legjobbról és legrosszabbról,  de ezt  a témát évente kihagyom. Majd jön néhány biziposzt,  amit elgörgetek. :-D

Voltunk színházban, végre négyesben. Sok év után ismételtük a Padlást,  és ismét jó volt a mondandója. 


Van jegyünk újra a Dzsungel könyvére is,  és végre a gyerekek is láthatják márciusban a Portugált. Aztán ígérem, nem nézem többet. Még egyszer elmegyek és könnyesre fogom magam röhögni!
Természetesen van 1-2 színház még előttem,  egy napos gondolkodás után (erős hatásra) elnapoltam, elhónapoltam a Lear királyra való jegyvásârlást, büszke is vagyok magamra. O:-)

Kitaláltam a farsangi jelmezeket,  s Henike is elfogadta az ötletet,  s a tesója,  a kivitelezés segítője is megoldja,  így alig várom, hogy lássam őt! S persze a magamét is meg kellene alkotnom.
Na jó,  szétfolytak a gyertyák,  egy nagy káosz lett itt....  s még le sem írtam, hogy jövő héten Vad Fruttik!!!!

Ez pedig a beteg Zoé lába,  ahol ma kávéztam és beszélgettem fogadó és fogadó között. Lovelove. 

Ölelések.
a

2017. január 15.

Karácsony után/ SOKKAL/ karácsony előtt... Sokk.

Már a múlt héten lebontottam a karácsonyfát,  s gondoltam, idén megszámolom, hány darab díszt, madarat, akármit akasztottam fel rá.
Huhh,  akkor vallok:
- 101 darab gömbdísz
- 24 darab egyéb dísz (a kedvenc gombám, jégcsapom, angyalaim...) 
- 9 darab madár 
... volt a 2016-os fánkon.

S miközben szedtem le a díszeket, a kezembe olyan kompozíció került, hogy korai elhatározással kijelentettem, milyen is lesz a 2017-es. :-)



Egyébként pedig idén "hagyományos" karácsonyt tervezek. Igazi fával (mert nem vehetek 3D-s új műfenyőt), 24-i díszítéssel (ezt nem fogom kibírni), karácsonyi - hagyományos étellel,  s ha kell megjátszom, eljátszom a rohanó - kapkodó stresszt is. :-D

S közben rájöttem , hogy  dilis vagyok. ;-)

Szerintem semmi nem fog a tervekből megvalósulni, mert nem hiszem, hogy ismét támogatják a minimum 70 darab új dísz megvásárlását.

2017. január 8.

Hazel Gaynor: Hullámok tengerén


Ez a könyv arra volt jó, hogy valahogy biztosra mentem vele, olvasni akartam, a könyv letétele nélkül. Erre volt jó. ásra kevésbé. A Titanic történtét mindenki ismeri. Majdnem mindenki látta Kate és Leo jeleneteit, a jéghegyet, a problémákat. (Egyébként éppen tegnap olvastam valahol hogy egyes információk szerint egy korábbi tűz is meggyengíthette a hajót.) Szóval a Hullámok tengerén c könyv a Titanicról szól. Alapjában véve. Igaz, hogy két szál van benne , az 1912-es és egy 1982-es, de mégis az előbbi a lényeg. Az írországi, harmadosztályú utasok, azaz a 14 fő, aki egy helyről, a faluból jöttek, s akik között volt Maggie, aki túlélte ezt a borzasztó katasztrófát. Ő a két szál közötti kapocs, ő és a dédunokája, Grace a fő vonal. Grace, leendő egyetemista, újságírójelölt, akiről elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy egy családi ok miatt abbahagyta a tanulmányait, s megszakította a szerelmével való kapcsolatát is. Maggie mesélése és dédunokája figyelmes hallgatása meghozza azokat a változásokat, és új információkat, amelyek feltehetik az I-re a pontot........................... a nagyon optimista, full romantikus, hölgy olvasóknak. De nem nekem.

A könyvvel volt néhány problémám, sokszor csóváltam a fejemet. 
Nem szeretném elvenni a kedvet az olvasásól, mert nekem elvette az olvasási válságomat, nem tudtam letenni a kíváncsiság miatt, érdekelt, hogy mit fog még kihozni az írónő ebből a történetből. Mi újat? Mi érdekeset?
Nekem semmit. Sőt inkább meghökkentem, hogy ilyen simán megírta az egészet, semmi különös, amolyan egyszerű. Jó, és örültem, hogy a utószóban kaptam válaszokat is néhány kérdésemre.

A legalapvetőbb problémáim, ami akár spoilert is tartalmazhat:
- a süllyedésen kívül, ami a nagy katasztrófa, volt egy szomorúság, egyébként egy nagy boldogság az egész könyv, nem fejtem ki, aki olvassa az megérti a legvégén ezt a gondolatomat.
- Olyan volt a legnagyobb részben, mintha a filmet nézném. Értem én, hogy nem a film, hanem az esemény volt a kiindulópont a könyv megírásához, de a film elkészüléséhez is felhasználták az ismert információkat, így a kettő sok pontban megegyezett, ég akkor is, ha ennek szereplői nem a gazdagoknak fenntartott első osztályon utaztak. Új ismereteim nem lettek, és ez hiányzott, még akkor is, ha ez csak egy könyv, nem pedig dokumentumfilm. Olyan sablonos volt az egész. Pfff.
- S most is több dolgot kihagyok, de azért na.......... több pontban felháborodtak, hogy megmenekültek házi kedvenc kutyák is. Én, mint kutyás, én, mint jelenleg ölebtulajdonos, én, mint szerelmes a kutyámba, abszolút nem háborodtam fel. Ha a süllyedő hajón lettem volna, akkor biztosan kiakadtam volna én is, de így kívülről nézve, kiskutya-tulajdonosként, én is kiharcoltam volna, hogy vihessem magamban a  mentőcsónakba. Sok helyet nem foglalt Vivenne kisasszony ölebe az ölében. De ezt annyiszor leíródott, hogy muszáj volt megjegyeznem.

Gyors könyv, de amolyan semmi különös, egynek elmegy. De tényleg gyorsan haladtam vele, mert nagyon érdekelt. Gyengécske. Sőt, most pár perccel később még az is eszembe jutott, hogy talán még én is meg tudtam volna írni. Íííííííí és wíííííí.

2017. január 7.

Egy téli szombat délelőtt

Ma a Hullámok tengerén c. könyvről szerettem volna írni néhány gondolatot, végül nem ezt teszem, mert sokkal jobb dolgot tettem ma reggel, délelőtt: elmentem sétálni. Erre, arra .  A nyugalomban,  ahol nem járt senki. Csak a madarak. 


Megmásztam a Kálváriát,  ami nekem eleve nehéz, mert felfelé nem tudok gyalogolni, hát még a legvastagabb térd alá érő kabátomban! Láttam messziről egy ijedt hatalmas vadnyuszit,  és - szerintem- egy őzikét. 


Elmentem a tóhoz,  s nagyon örültem, hogy láthatom a kacsákat is. A tó befagyott ebben a nagy hidegben, telis-tele korizás nyomaival,  mindenhol csend volt. Gyönyörű látványban lehetett részem. 




A hegymenet mellett még egy problémám volt: majdnem lefagyott az arcom. Ha a sálat feljebb húztam, hogy csak a szemem látszódjon ki,  akkor pedig bepárásítottam a szemüvegemet. :-)

Ha nem múlik a hideg, kötni kellene magamnak arcvédő-felszerelést. :-D


2017. január 2.

Elárulom

hogy nincsenek kitűzött céljaim erre az évre. Soha nincs célom. 

Inkább úgy fogalmazok, hogy van egy nagy feladatom 2017-re: az egészségem helyreállítása. 

Azt hiszem ennyi.

2016. december 30.

Bye 2016


Jó. A 2016-os év mérlege olyan kevés könyv, hogy a hagyományosnak mondható listát meg sem írom, mert nem olvastam sorozatot,  nem újráztam (még Pettson karácsonyát sem). Szóval kevés. Negatív rekord,  kb. 30 könyv,  amiben van még néhány Harmat kiadós rec. könyv. De ugye ezt már réges-rég befejeztem a többieknél. Ez azt eredményezte, hogy nem hajt a tatár,  nem ismerem az újdonságokat,  nem esik útba könyvesbolt a munkahely- itthon közötti legrövidebb útvonalon, néhány blogon látok új megjelenéseket. Nem olvasok,  nem harácsolok, nem remegek új könyvért.
2016. Az van, hogy bármennyire is láttam magam körül a szomorúságokat, azt kell mondjam, én jó évet zárok.  Egészségesek vagyunk,  mindkettőnk szülei még egész jól vannak,  legyűrték a betegségeket. Én mondjuk szenvedek egy makacs tüdővalamivel, de ezt hagyjuk,  meg mással is.
Szerintem jó év. Túl a minősítésen tündéri szakértőkkel, nagyon cuki kiscsoporttal, tökéletes eredménnyel. Sportsikerekkel,  kamaszságokkal.
A könyves lényeg: olvastam kb. 30 db könyvet. Ez negatív csúcs az elmúlt 9-10 évben. Hirtelen nem is igazán tudom már , hogy ezek között mik voltak a legjobbak. Nem is írtam mindegyikről,  így el is felejtettem némelyiket. Kutyaséta és kádközeli eseményeknél akar a fejem gondolkodni,  és akkor meg is fogalmaztam, hogy nem túlzottan zavar ez a kis szám,  inkább az,  hogy ebben a fene nagy multitastingomban éppen az olvasás került rosszabb helyre. Most tanulom messzebbre tenni a telefonomat, most tanulom, hogy nem kell azonnal mindenre választ kapnom, most próbálok visszakerülni a történetek meseszerűségéhez,  a varázslatokhoz,  az elmélyüléshez. De a körülöttem lévő rengeteg olvasatlan kötet megnehezíti a dolgomat. Belekapok ebbe és abba. Abbahagyom pikkpakk. Nem magyarázkodás. Tény. De hagyjuk is,  ez lehangoló. :-)
Az elmúlt évekhez képest sokat voltam koncerten (még mindig Vad Fruttik forever) , színházban, moziban, akár egyedül is elmegyek,  ha olyan kedvem van. Általában az elindulás nehéz.
Az év legjobb programjai voltak: a Milánóban eltöltött egy nagyon hosszú nap, illetve a Szélrózsa találkozó. A helyszín nem tetszett,  de nagyon klassz érzés volt, hogy el tudtuk engedni az eső problémáit,  a mocskot, a komfort-nélküliséget. És az is, hogy L. is csatlakozott hozzánk a végére.
Öröm, hogy megismertem nyáron Milie-t, és örülök, hogy úgy általában jól vagyok. Persze,  voltak rossz napok, amikor semmi sem volt jó, sehogy sem volt megfelelő, de egyben nézve ezek nem is voltak akkora problémák, gondok.
De én nem akarok itt naplót írni,  pedig csak szaporítom itt a szót,  vissza a könyvekhez, a maradandókhoz.
Ebből a kevésből,  amik iszonyúan tetszettek:
* Böszörményi Gyula Ambrózy báró 1,2 kötete (és remegve várom, hogy kezeim közé kaparintsam a befejező részt)
* Harry Potter és az elátkozott gyermek
* L. Shriver: Nagytestvér
* V. Hislop: Életfonal
* David Vann: Akvárium
* D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak
* J. Shemilt: Lányom
2017: Előttem ott áll temérdek feladat, meg a családom előtt is, de ezek mindenki életében ott vannak így vagy úgy. Meg kell oldani őket valahogyan.
S,  ha már Szilvi leírta, hogy ők hárman 90 évesek, kerek számokkal,  én is leírom, hogy mi pedig 113 lettünk idén. S bár nem kedvelem a páratlan számokat,  a prímeket igen. És 2017 is prím lesz.
Remélem a lehető legjobbakat!
Ennyi. És akkor kívánok mindenkinek nagyon boldog 2017-es évet!


Egyébként pedig sokatoknak köszönök sokat!  ;-) :-D

(S mivel majd' másfél órája írom  ezt telefonon, most mennem kell,  így sűrű elnézések a bent maradt hibák miatt. ) 


2016. december 27.

Téli szünetben



Az egész karácsonyi időszakom nagy adag punnyadással telik. Néhány könyv,  csipegetés itt és ott,  innen és onnan. Kevés vendégség, kevés könyv és sok-sok film. 
Kevinék, Télapuék,  Karácsony Artúrék, ismerős és ismeretlenebb karácsonyi vagy éppen téli filmek kerülnek a lejátszási listába a megosztó oldalon vagy éppen a tévén keresztül. 
Ezek mellett lassan kuriózumnak számít, hogy bármi betűt is elolvasok. Olvasgatok,  zenéket hallgatgatok,  ilyenkor jut idő társasozásra is. 
A könyvekbe belenézegetek, elolvasok néhány oldalt,  rövidke történeteket, aztán ismét a bambulás. Úgy vagyok ezzel, mint Peti az édességgel. A szervezetemnek erre  van szüksége. ;-)


Elolvastam egy darab könyvet, Fiala B. Szerinted? c. kötetét,  amitől én nem ájultam el,  sőt nem is igazán tetszett. Lehet, hogy vannak ilyen 14-15 évesek,  de nekem brutális volt ezt olvasni,  nem éreztem át az anya oldalát sem. De mindenképpen szeretném megbeszélni a Lánnyal, ha ő is végzett vele. Vajon tényleg ilyen szélsőségesen érzi a dolgainkat? Ha igen,  akkor visszavonom a véleményem egy részét.
Ülök,  fekszem,  nézem a fát,  éppen most hallgatomaz utálatos szelet,  és azon kesergek,  hogy milyen hamar eltelik ez a néhány nap.  Kesergek,  mert a gyerekek egyre idősebbek,  egyre önállóbbak,  a Lánynak már egyéni programjai is vannak,  jön-megy.
Még mindig boldog karácsonyi időszakot kívánok mindenkinek!

2016. december 22.

Adventi időszak

Nem volt kedvem írni mostanában.  Azaz,  szerintem lett volna kedvem ,  de ráfordítható időm nem volt. Mindig más volt a fontosabb.  Olykor a tennivalók,  olykor a pihenés,  olykor más. 

Keveset olvastam:
Harry Potter 8: hiperszuperfantasztikus.  És tisztára úgy  éreztem,  lehet benne még valami . . . egy 9. kötet! 
Aztán olvastam ezt-azt. . meséket,  gondolatokat,  kötési mintákat és leírásokat. Recepteket. Ezekkel teljesen elmentek a napok. Harryn kívül elolvastam Wass Albert Karácsonyi üzenetek c. kötetét. Elszomorodtam az akkori nélkülözéseken,  elszomorodtam a jelenkori pazarláson (én is) , elszomorodtam a gyerekek szomorúságán,  és azon is,  hogy  mennyire masok a gyerekek mostanában: akkor  a gyerekek őszintébbnek tűntek . 
Vajon olvastam még könyvet ? Belekezdtem néhányba,  az biztos. 

Filmeket néztem többet,  karácsonyiakat is: idén kedvem támadt Kevinhez,  igy a Reszkessetek 1-2-t már újra megnéztem . Ma a Polar expressz is megvolt. 
A szokásos adventi kecskeméti kirándulásra is sort kerítettünk Bozzsal,  sajnos most nem ért rá Szee. Csodaszép álmokat láttam az üzletben. 
Ebben az időszakban  beszélgettem az angyalokkal is. 
Voltam többször színházban , a Katonában,  nyílt próbán is. Voltam egy nem tetsző Vad Fruttik koncerten,  egy szokásosan tetsző Deg-es adventi hangversenyen, hallgattam a kórust az Operaház előtt .  S voltam egy Varnus-R. Scott orgonás koncerten. 
Voltamagam alatt és magam felett is az elmúlt idoszkban. 
És egészségileg nem vagyok jól november  eleje  óta. De majd csak  helyre jövök valamikor


Szóval most ez. Így,  és ennyi. Itt a karácsony . Közeledik. Már a kapunkban toporog. 

Apropó! Voltam Milie-nél,  de azt még nem mutatom itt. 😉

2016. december 11.

Vad Fruttik Gödöllőn.
Zsúfolt.
Félelmetes.
Nehezen indulós.
Nem éreztem magam túl jól.
Többet kellett figyelnem az őrjöngő tömegre, mint a koncertre.

video

2016. december 7.

Mozik-színház-mozi

Annyi élmény ért mostanában székekben ülve,  hogy írni szerettem volna róluk. Azaz gondolatban.  Mert egyébként nem foglalkozom mostanában a bloggal. Annyu minden más van mostanában ,  hogy nincs kedvem gép előtt lenni.  Eztis telefonon írom.
Szóval,  az összefüggések, amiket belemagyaráztam.
Első film: Érkezés. Scifi földönkívüliekkel,  de van mondanivaló,  érdekes,  olyan E. T. hangulatom volt közben. Szomorkásan keserédes. Te mit tennél?
Második film: Legendás állatok és......
Ugye,  ezek is "földönkívüliek".  Legendás állatok Amerikában,  a magnixekkel,  a leváltott aurorral,  mindenféle cuki lénnyel. Legendás lénnyel.
Harmadik film: A szobalány. Hát,  na!  Vajon itt mi az összefüggés? - Én éreztem magam nem odavalónak,  földönkívülinek,  a nézőtéren. :)  Nagyon nem én voltam a célcsoport.  Hősként végignéztem,  bár volt pár perc,  amikor azt a beteg embert és  a dolgait nem voltam hajlandó.. Fülemet befogtam,  szememet becsuktam.  Waaaá, egy hős voltam!
Negyedik, egy színház : Prostitúció. Összefüggés: a téma a szobalánnyal.
A színház tényleg jó volt.  Egész jól láttam,  pedig a kinézett helyemet egy tized masodperccel nyúlta le egy csaj.  Négy rövid jelenet,  mindnek köze a szexualitáshoz,  a társadalmi problémákhoz. Mindenképpen elgondolkodtató volt.  A harmadik jelenet szíven ütött,  alig vártam,  hogy vége legyen!
Ötödik,  film: Szövetségesek.  Összefüggés.. Találhatok a szerelemben,  a kapcsolatokban,  az egymásra utaltságban,  a kihasználásban.

Most pedig hallgatok egy kis karácsonyi muzsikát.

2016. november 24.

NapiAndi#9

Oviban:
Andi néni,  te csúnya vagy szemüveg nélkül!

Ugye klassz,  hogy őszinteségre nevelünk? :-) B-)
Igaz,  finomítani még szükséges,  és  a dolgok fontossági sorrendjére is sort kellene kerítenünk, de az mindenképpen megnyugtató hír,  így estére,  hogy szemüveggel szép vagyok. <3:-*

2016. november 20.

Karen White: Köztes idő



Elolvastam a Köztes időt,  még a múlt héten,  de könyvről írni azon túl, hogy érdekesebb, hosszabb időt vesz igénybe.  Ez nincs.  Nincs kedv,  nincs idő,  beteg vagyok. 
Mégis azt gondoltam,  hogy néhány gondolatot megosztok,  s inkább a fülszöveget is bemásolom.


„Élünk ​​és szeretünk. Lehetőséget kapunk arra, hogy ajtókat nyissunk ki vagy csukjunk be. Ez minden, amink van, és ez elég is.”

2016. november 15.

Bunkerrajzoló- siralom a nézőtéren. Na jó, én sírtam a fájdalmaktól.

A Bunkerrajzoló

7,40
5 percet szánok erre a bejegyzésre, remélem belefér. Gondolkodtam, hogy írjak-e az esti Bunkerrajzoló előadásról, aztán most reggel azt olvastam, hogy óriás siker volt. Ahhoz a közösségi oldalas íráshoz nem szeretnék hozzászólni, mert darabokra szed szét engem a jó magyar nép, csak mantrázzák, hogy "szeretünk Marci!". Én is szeretem és várom a következő koncertet, de ebből az előadásból csak 5 szám tetszett, a bennük lévő tartalom és tánckoreográfia miatt. Nem hiszek, Nekem senkim sincsen, Tudom milyen, Hold, Goa. Na jó, lenne még egy, de mindegy. Konkrétan az elsőnél majdnem sírtam, hogy szegény Marci........., most láthatom is, hogy mennyire rossz gyerekkora volt, aztán egy bohózat kezdődött, magamat láttam a színpadon 12 évesként, amikor az osztállyal előadtuk A pofon c. darabot.
Ekkor még gondolkodtam, hogy most mi is ez? A második felvonás eleje nagyon jól indult, reménykedtem, majd egy zuhanórepülés vette kezdetét, és simán kimentem volna, ha nem a sor közepén ülünk.
A legjobbak a Marcit játszó 3 színész volt, egyébként hamis, szörnyű, idegesítő jelenetek, színészi játéktól mentes darab. Ha már színház.... a fel-felbukkanó nagymama pedig rémesen nézett ki, és rémesen idegesített............. áh, eltelt 7 perc, inkább nem folytatom.
Miközben folytattam, telefonáltam, kávét főztem, és elgondolkodtam azon,vajon mi kell egy jó darabhoz? Mennyi összetevőből áll össze egy ilyen? Bírom a kortárs darabokat, ez nem számít. Szeretem a táncot,ez is oké. A VF a kedvencem, szóval ez is pipa. Ebben a korban nőttem fel, értem a dörgést, a történelmet. Globálisan volt borzasztó, sokan nem látják a fától (Likó Marci) az erdőt.
4ezer felett volt a jegy, 4400 áhhhhh.
Csalódott vagyok.
S igazán azt nem értem, hogyan tetszhetett ennyi embernek, akik istenítik a darabot? sőt,egy utolsó mondat:mögöttünk egy nő felállt a végén lévő ovációnál, majd visszaült és megállapította, hogy ezek közül az emberek közül senki nem jár színházba, hogy nem áll fel. 
Nos, én járok, az elmúlt időszak legrosszabb előadását láttam tegnap.............nehogy már rosszul érezzem magam. :(

Egyébként pedig egyik oldalamon sem tapasztaltam kitörő ovációt a tapsrendnél.

Vagy nem értettem.......... de a színészek akkor is csapnivalóak voltak.

Update: nem a mondandót nem értettem,  hanem a skizofrénia és az elmegyógyintézet köré való építést,  rendezést.  Azért ezt nem sugallja a könyv,  LM VF stb. Ez erős. 

2016. november 5.

A kisherceg és én

Ezer éve olvastam. Vagy ezer éve nem olvastam. (így vagyok Micimackóékkal is.)
Nem olvastam,  ezért elolvastam a héten,  azt hiszem november  elsején. Amikor mindenki emlékezik,  emlékezni próbál. Hanna kérdezte,  hogy ilyenkor a temetőben,  ezekben a napokon miket futtatok át a fejemen, a kellemes emlékeket!?  Na igen. Mindenfélét.
Az is eszembe jutott,  hogy a gyerekeim olyan sírok mellett  emlékeznek,  olyan személyekre,  akikre nem is emlékeznek. Ami tulajdonképpen öröm nekik,  mert nem bánatosak.  Akkor a szokás miatt jönnek velünk? 
Szóval elolvastam kis herceg történetét, aki megtanít minket a tisztaságra, a hitre, a józanságra,  a játékra,  a csodák meglátására,  s arra, hogy nem mindenkinek kell megfelelnem,  nem mindenkit kell elfogadni. És a legfontosabb: nem mindenkit szükséges megértenem.
A lényeget értsem meg: higgyek magamnak,  adjak időt magamnak,  és legyek engedékenyebb mindenkivel,  mindennel kapcsolatban. Ne adjak teret az ítélkezésnek,  sem magamtól,  sem magammal szemben.
Lehet,  hogy kicsit elvonatkoztattam,  de ezt éreztem. S jó volt ezt érezni kedd reggel.
Új fordításban olvastam,  picit újabb a nyelvezete,  bár engem a régi sem zavart soha.  Ellenben az nagyon furcsa volt,  hogy az ismert idézeteket pl. a megszelídítésről,  vagy a szívről.. az teljesen más volt.  S ez rossz volt.  Klisé,  nem klisé,  közhely- nem közhely?- nem tudom,  de ezek ismerete olyan megnyugtató.
S nézzétek a csillagokat,  s gondoljatok a kis hercegre,  vagy valaki másra,  mert "aki hagyja,  hogy megszelídítsék,  az a sírás kockázatát  is vállalja vele."
Rejtély : vajon engem sikerül tökéletesen megszelídíteni? Egyszer...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...