2017. június 24.

Ha írnék

amolyan pozitívakat, szépségeket, jókat, (azaz írok én csak nem tervezetten), akkor ma, az itthoni vasalás, mosás, teregetés, leszedés, főzés, függő netezés, szenvedés hétszögében ugrándozva a két házon kívüli keretet említeném.




Meg kellene írnom a hét éves ciklusom szembetűnő igazságait, hogy ne tűnjek furcsának, hogy ilyeneket írok, de félelmetes felfedezés volt reggel, hogy a fák szeles susogása majdnem könnyeket csalt a szemembe, hogy nekem milyen jó most. 
Vagy éppen egy-másfél órája, amikor a tónál a kiskacsákat láttam, vagy a kacsakolóniák esti szunyókálása mellett haladtam, és hangosan kértem őket ne ijedjenek meg tőlem...


Uppsz.

Valami történik mostanában. De ezek jók. S ezek eddig is jók voltak, és eddig is tudtam örülni ilyeneknek, és másmilyennek is, de eszem ágában sem akartam leírni ezeket.
S ami rossz, az a rengeteg bogár, akiket csapkodok magam körül az erkélyen ülve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...