2017. július 27.

"..."

Újraolvasok egy könyvet, gondoltam, kedvem lesz, könnyen csúszik, aztán tegnap nagyon találó gondolatba, szövegbe ütköztem. Úgy is mondhatnám, hogy a mindennapjaim, s nem könnyű.

..., de valószínűleg ezzel azt akarják mondani, hogy buzog bennem a harci szellem. Hogy nem fogom feladni. Nem mintha nem lennék barátságos. Jó, elismerem, nem borulok mindenkinek a nyakába, és nem vigyorgok egyfolytában, mint a vadalma, de akad néhány ember, akinek a sorsát a szívemen viselem.

(Suzanne Collins)

S akkor most, ahogy ezt leírtam, eszembe jutottak kedvenceim is, s ez kicsit sarkított, meg igazából nem vagyok szenvedős.. "Bárcsak lennék állat, orrszarvúbogàr, aki gombostűre tűzve.." - talán ez megakadályozná azt, hogy megszólaljak. :-D

2017. július 26.

Idő

"Ha egyre ügyesebben menedzseljük az időt, ami tény, miért tűnik úgy, hogy mégis egyre kevesebb marad?"

Ezt a mondat egy wmn-es cikk utolsója, Kurucz Adrienn írása. S bár az írás lényege nem érint már, de a mondat megfogott és elgondolkoztatott: nyan és hányan pörögnek körülöttem miközben elmegy mellettük az élet?

2017. július 24.

Kapolcs

Szerintem sosem fogok eljutni, hacsak egyszer nem fognak érdekelni dolgok, és el nem megyek egyedül egy sátorral (és az isiászommal).
Addig vágyom tovább és szomorkodom.

2017. július 23.

Prágát látni.... és megszeretni

Tegnap egy egész napot Prágában töltött a család. Reggel 6 után érkeztünk, este 11-kor indultunk haza. Igen, egy nap, busszal. Családi nyaralás nincs idén sem, sajnos, így egy napot terveztem olyan városban, ahol nem voltam, ahova vágytam, aminek a lényegét (állítólag) egy nap alatt meg lehet nézni. Utaztunk négyen.

Nos, rettenetesen nagyon fárasztó volt. Nagyon jó volt hajnalban megérkezni, csupán néhányad magunkkal belevetni magunkat az ébredő prágai nyüzsgésbe. Aztán mentünk, mentünk, mentünk. Délután 3 körül úgy éreztük magunkat, hogy pihenni kellene, kezd elég lenni. Meg kevesebbet gyalogolni. Csakhogy úton-útfélen nem találtunk utazási jegyet áruló bódét, az automaták pedig aprót fogadnak el. Soha nem volt annyi érnénk, hogy négyünknek tudjunk bármilyen jegyet is venni. Amikor tudtunk volna, akkor pedig már minek? :-D



Ami biztos: vissza kell mennem a cseh fővárosba! 
- Villamossal bejárni az egész várost, 
- megnézni a metrókat, 
- óráig ülni a zöld fűben és nézni előre.. vagy éppen hógolyózni valahol, és legurulni a Petrin-hegy lankáin, 
- a hosszú, lábamat tönkretevő, az önző utazóközönség sokaságát felsorakoztató buszos utazás ismétlése és elkerülése végett kipróbálni a nemsokára beinduló egy órás repülőjáratot, 
- megtapasztalni, hogy nem kétnapi járást teszünk bele egy napba, 
- megnézni a most kimaradt látnivalókat: Josefov rész, Vyšehrad vára, a prágai állatkert, Vencel tér.... 
- vízibiciklizni a kacsák között a Moldván, 
- esetleg cseh kaját enni, 
- több sört megkóstolni, 
- lassítani, 
- s még egyszer hajnalban, a nép, a turisták előtt elindulni és néptelen óvárosi utcákon járni.

És még biztos lenne ötletem.


De el kell felejtenem a buszos utazást! Még várom, hogy mi lesz az ödémás, reggelre befoltosodott vádlijaimmal. :'(
Még akkor is el kell felejtenem, ha így esetleg kevesebbet mehetek, láthatok. Mert ez volt most is a legolcsóbb lehetőség. Pedig a buszok és a cég szuperek. De így el kell felejtenem a felmerülő buszos görögországi évfordulót is. S ki tudja eljutunk-e tengerpartra a gyerekekkel együtt? 
Na, de mindegy is, Prága gyönyörű, látnom kell még. Ha csak a várost kell összehasonlítani, akkor Milánónál sokkal szebb.

 






(Saját fényképek, ne vidd tovább! Köszönöm.)

 andi

2017. július 18.

16

16 éve Mama lettem. 
Köszönöm Istennek, hogy ilyen  csodás lány édesanyja lehetek.  



Ölelések, 

andi

2017. július 15.

mindennapok-posztajánló

3 hete zárva az ovi, én 3 hete szabadságon vagyok. Tavaly megéltem és átéltem már, hogy kamaszok a gyerekeink, s ez átalakította a szokásainkat. Lacus még mindig sokat dolgozik, nincsen neki egyben szabadsága, csak körülményesen, de úgysem tudunk együtt nyaralni menni, így mindegy is.. Sok neki a munka, sok nekem a szabadság, az egyedüllét. Merthogy idén korai zárósok vagyunk, s ebben a négy hétben nem vagyunk együtt, négyesben semennyit sem.
Egyik itt, másik ott, egyetlen jelenlegi feladatom, hogy a Lányt szállítom ide és oda, edzésre, stb.
Hiányzik a családi nyaralás! 

Na, de nem panaszkodás, mert egyébként jól vagyunk. Fogorvos kipipálva a következő 200E összegyűjtéséig..., voltam kétszer strandon, kétszer vendégségben, kétnaponta gyalogolok faluban vagy erdőben, sikerült olvasnom is végre, s George is örül, mert nem csak este viszem sétálni. Ennyi.
És nem panaszkodom, dehogy, mert nem unatkozom, elvagyok, csak nem jó egyedül, kicsit nehezen viselem, hogy nem vitáznak a gyerekek a film kiválasztásában, hogy nem kell rájuk szólnom, hogy ne kockuljanak egész nap, hogy nem noszogatom őket, hogy találkozzanak barátokkal- ez amúgy nehéz, hogy nem a helyi, monopolhelyzetben lévő iskolába járnak/jártak.

S hogy mire akarok kilyukadni? Ebben a sok szabadidőben elegem lett a közösségi oldalból. Éppen tegnap. Leszívta az agyamat, mert csak pörgettem, görgettem a szabad perceimben, amikor nem olvastam, kávéztam, sétáltam stb, s napok óta álmomban is gondolkodom, s ha belegondolok, hogy egy hét és huss!-mehetek dolgozni, akkor előre hulla fáradt vagyok. Minden éjjel éjjel felébredek éppen abba az állapotba kerülök, amikor olvasni nem tudok, csak szenvedek a visszaaltatásomban.
Tegnap olvastam egy blogbejegyzést.  Egyébként is bírom ezt a hölgyet/nőt/édesanyát/feleséget, sok mindenben egyetértek vele,(Nekem soha nem lesz kapszula ruhatáram, de bevallom, tényleg azokat hordom, amiket tavasszal benne hagytam- csak még mindig több, mint kellene.. :D)

Szóval, nem is szaporítom a szót, ki fogom nyomtatni- hogy mindig a szemem előtt legyen. S hiába tudom mindezen leírtakat, sok szerint élve és betartva, mégis leírva egy nagy pofon, mert itt van a problémám gyökere: sok mindennel feleslegesen foglalkozom... hiszen egy naptár, vasaló, akármi miatt képes vagyok napokig kutakodni, teszteket olvasni a neten. Minek? Margit maga őrült?! (csak mert pl.a minap új vasalót rendeltem.pl.)

https://paretolanya.wordpress.com/2017/07/13/a-nagy-idorablo-gyujtemeny-1-resz/


gondolkodom, hogy ne éljek lényegtelen dolgokkal.....

ölelések,

andi

"Csodákkal veszel körül minket, nagy jóságodnak jelei... "

Picoult sem a régi már. Vagy csak könnyen rájöttem a történet végére. Merthogy nem lepődtem meg, nem esett le az állam. Egyik részével tökéletesen tisztában voltam, hogy Ruth mit tett és mit nem tett meg, Brittanyval kapcsolatban simán elfogadtam mindent, csak Turk-ön gondolkodtam el jobban. Na jó Ruth-on is, mert ő a fekete. És a történet központjában tulajdonképpen a rasszizmus áll.
Valahogy minden fekete és fehér vokt a könyvben. 
Nekem nincs bajom a négerekkel, melegekkel, másokkal, de valahogy egyértelmű kinek a pártján állok. Mint szerintem minden ember, aki olvassa ezt a könyvet. Nem is ez a kérdés, hanem az, hogy még mindig előfordulhatnak ezek a dolgok, események! Borzasztó, hogy simán megvernek embereket bőrszínük, vagy társadalmi /vallási hovatartozásuk miatt!

Bárhova nézünk, ki az, aki mindenkit elfogad, aki senkit nem ítél el, nem ítélkezik ha olyan embert lát, aki nagyon nem szimpatikus neki? Vagy éppen senkitől nem fél egy éjszakai kietlen utcában? Persze ez nem rasszizmus, és nem is erre gondolok, csak magunkban sokszor véleményt alkotunk másokról. 
Oké, bevallom, pl. nem érdekel, hogy ki hol szuratja át a bőrét, fülét, száját, de pl. én nem tudok ránézni egy nagy fültágítós fülre. De nekem ez nem megy át rosszba. Vagy beszélhetünk az országunkban élő más nemzetiségi személyekről. Hányan és hányan utálják őket? 
De nem is szaporítom.

Picoult nem lepett meg, csak a naivitásom miatt olvastam gyorsan és érdeklődve. Hogy Harlem az Harlem, hogy hiába verte le Kevin Costner a feketék vécétábláját A számolás joga című filmben, attól még valaki azt gondolja, hogy felsőbbrendű a fehérsége miatt, s a színesbőrűek még mindig rosszabb helyzetben vannak egész életük során. Borzasztó. 
Néha elsírtam magam olvasás közben, és én szerettem volna lenni Ruth barátnője. Tényleg és komolyan.

Tulajdonképpen semmit nem írtam, de a tartalom bárhol megtalálható Jodi Picoult: Apró csodák cím alatt.


Ölelések,
andi

2017. július 10.

Nyári sport....ööö, mozgás


Ugye a futásról lemondtam, de a gyaloglást bírom. Kedvem is van és időm is, így el is indulok majdnem minden nap, de inkább kétnaponta. Egyedül vagy Lacussal a gyorsabb távokra, kutyával lassan és rövidekre. 
Előbbit 5-tel kezdtem, ma pedig kitűztem  K-t. 
George pedig fiúkutya, aki minden fűszálnál megáll, nem egyszerű vele. Ugye ő kerti kutya is, így a napi esti séta a megszokott, de most, a szabadság ideje alatt kétszer is eljutok vele olykor, és hosszabban is megyünk. Sétálunk.

Ma ismét találkoztam a kacsákkal. :-)

2017. július 9.

évek, hét évek- nem, ismét nem könyves bejegyzés.

évek, hét évek



Ez a téma azért is jutott eszembe, mert megvilágosodtam, hogy az elmúlt évek, azaz a elmúlt 2-3 évben valamiféle változást tapasztaltam. Ezt akkor még nem tudtam megfogalmazni, mostanában csapódott le bennem, s mivel ezt a könyveken, az olvasáson is észrevettem, gondoltam leírom. Csak azért, mert nincs kedvem blogbejegyzéseket írni, ezt éppen ma fogalmaztam meg Bozsnak, de most van egy kis időm, hátha kész lesz.

Az első hét évem, talán a legjobb hét évem. Szerettek, szerettem az ovit, elkezdtem az első osztályt, elsők között lettem kisdobos, szerettem a tanító nénit, szerettem iskolába járni, első látásra lett egy nagyon jó barátnőm... mondjuk ezer éve nem találkoztunk, de legalább 10 éve, s valószínű, hogy csak be kellene csengetnem hozzá és örülnénk egymásnak, de ez még várat kicsit. Szóval jó volt! Igen, és megtanultam olvasni, leszoktam a cumiról, majd az ujjszopásról, megnövesztettem fenék alá érőre a hajamat, s kaptam egy becenevet és imádom, ha valaki a régiekből még így szólít.

A második etap az általános iskola, ahol még mindig szerettem iskolába járni, tanulni nem annyira, de elvárták, meghíztam, na jó, csak kerekebb lettem, meg rövidebbre vágattam a hajamat 14 évesen, szerelembe estem folyamatosan, csatangoltam, néptáncot-furulyát elkezdtem majd abbahagytam 5 illetve 8 év után (én hülye!)- ezt nem tartom túl sikeres 7 évnek, de kellett a személyiségfejlődésemhez.... huhh, de szép mondat. Olvasás? Csak a kötelezők és az újságosnál kapható Édesvölgyi suli könyvek és Denise újságok. ÁÁÁÁÁáááábrrrrrr, dehát írtam, hogy mindig szerelembe estem.. :D
A 14-21- oh, de szép időszak. Tényleg klassz: keserédes meg csodálatos, de szép. Első komoly láv, meg Wessling, meg barátságok, középiskola, sok tábor, s bár nem maradtam a közgazdász szakmában, s nem is ismerek már senkit, de szuper volt az eleje annak is. S hát...bár szigorúan véve éppen elmúltam 21éves, de azon a nyáron megismertem Lacust, s a következő 3*7 év már vele és a családdal töltődött.
S mire ezt leírtam, azt a sok felesleget, rájöttem, hogy nem folytatom nagyon, a negyedikben volt családalapítás s gyerekek, majd az ő kisgyermekkoruk, az én hivatásváltásom, 35 felett volt a gyerekek iskolakezdése, a nagy olvasásom korszaka, volt és elmúlt a könyves oldal iránti rajongás, gondolom a tüske már belém rozsdásodott... jött és győzött Vad Fruttik, s el is érkeztem ahhoz, hogy lezárult a 35-42 év. Megint kevesebbet olvasok,  sőt alig, olyan történetek is érdekelnek ismét, amelyek csak régebben, mindenféle közösségi oldal robbanás volt nálam is, ami már lecsengeni kezdett, remélem kitart majd. Blogoltam sokat könyvekről, magamról, most ehhez sincs kedvem. Pörögtem , most lassításba kezdtem 1-2 éve. 
Nem fogom bejelenteni a végét, néha írok, de általában főleg a fb-n írok néhány gondolatot.

Mostanában olvastam két könyvet, Kate Morton Elfeledett kertjét és most Victoria Hislop A sziget című írását, de semmi kedvem írni róluk, mert én sem olvasok el túl sokat a könyves bejegyzésekből. Első 4 csillagos, második 3-4*
Közben szenvedtem egy másik Morton könyvvel, aztán egy hét után félretettem, ellenben megnéztem a két "sikersorozat" eddigi két évadját az Egynyári kalandot és a Csak színház s más semmi-t.
Első kamaszszerelmek a Balaton partján, első évad jobb volt, másodikon nagyon sokat nevettem. A színházasban a második jobb volt, s egyformán nevettem.
Jelenleg a gyerekek lefoglalják a képernyőt.
S ha az elkezdődött 7 évre tekintek? Tervezek egy diplomát, jó lenne érettségi, tanulás, de egészséget, mozgást, jókedvet szeretnék. Színházba járást és kellemes feltöltődéseket. Meg anyagi biztonságot.... hmmm. egy nyaralást végre? na jó befejezem. :)))
Szeretném a jó barátaimat, azt a keveset, bármilyen irányból, iskola, színház, régiek és újak, közeliek és távoliak, a közelben megtartani.

ölelések

andi
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...